Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)
I. A régi Csaba
6. Követésre méltó pedagógia Az öreg Andrassovicz György10 (1802-1852-ig csabai tanító) igen mord ember volts az akkori pedagógia szabályai szerint ütött, vert, szidott mindenért. Ezért én - meséli Haan Lajos1 —, gyermekkoromban nem is tudtam őt magamnak másképpen elképzelni, mint szíjostorral, vagy nádpálcával, rektori tekintélyének ezen emblémáival kezében. Sokszor még professzor koromban is kinyitottam ablakomat - mert iskolája az én udvaromon volt -, s gyönyörködtem cifra gorombaságain. Az ilyen kifejezések: „szamár, ostoba, tulok, marha! Veszedelmes teremtette! Ügy s.. .e rúglak, hogy mindjárt lesz.. .d az egész lábamat! stb.” mindennapiak voltak nála. (Az itt következő rész, a magyar nyelvben ismeretlen nyelvtani problémára vonatkozván - nem fordítható magyarra - Dedinyszky Gyula) Máskor meg az történt, hogy Janó (a fia) nem tudta megmondani, hogy hívják deákul a gyökeret. Ekkor az öreg elébe lép, s vagy öt percig ütötte a Janó homlokát, szüntelen ezt kiabálva: — „Radix, in capite Nichts! Radix, in capite Nichts!” Ha valamit vétettünk fiúk, lehúzatott, még a nadrágot is le kellett tolni, többnyire a lányával veretett. Ekkor az egész iskolának fel kellett állnia, és ide-oda köpködve minden botütés után ezt kiabálni:- „Pfuj! Szégyelld magad szemérmetlen kutya!” „Egyébként az öreg Andrassovicz, mind e gorombaságok mellett” - melyeket az akkori idők szokásaival lehet mentegetni —, „jó tanító volt s én ő neki, kivált, ami a deák nyelvet illeti, sokat köszönhetek” - fejezi be Haan Lajos visszaemlékezését. 7. Flegma Haan János11 (1818-1855-ig csabai lelkész) igen flegmatikus ember volt, aki a sors bármily csapását valódi filozofikus nyugalommal tudta elviselni. Nagy dohánytermesztő lévén, évenként néha 300 mázsa dohánya is termett, az akkoriban óriási mennyiség volt, hiszen ő, Haan János volt a dohány csabai meghonosítója. Történt egyszer, hogy a rossz időjárás miatt dohánya csaknem mind elrothadt. Ott hevert az udvaron kiterítve a roppant massza, amit többé semmire használni nem lehetett. Felesége kétségbeesve, jajgatva járt az udvaron fel s alá, panaszolva, hogy mit fognak most tenni?- „Ne búsulj Mami” - szólt egész flegmával az öreg úr —, „majd kipipázza azt Bérezi!” (Bérezi a fiuk volt, aki már 14 éves korában pipázni kezdett, apja nem kis megbotránkozására.) 10 Andrassovicz György (1776-1852): 1802 és 1852 között Csabán tanított az evangélikus iskolában. 1776-ban a Trencsén vármegyei Bosácon született, Pozsonyban együtt tanult Haan Jánossal és Szeberényi Jánossal. Tanulmányai befejezése után Csabán kezdett tanítani 1802-től egészen haláláig. Később gyermekei megváltoztatták a vezetéknevüket, így lett az Andrassovicz névből Endrefíy. (Haan Lajos: Békés-csaba, Békéscsaba, 1991.) 11 Haan János (1779-1855): Csabai lelkész 1818 és 1855 között. Nógrád vármegyében, Abelován született majd Losoncon és a pozsonyi főiskolán tanult. 1809-ben a Napóleon ellen harcolók között lett tábori lelkész. A háború után Sámsonházán kezdte evangélikus lelkészi szolgálatát, majd 1818-ban Csaba lelkészévé választották. Szolgálati ideje alatt szentelték fel a csabai evangélikus nagytemplomot, 1824. június 29-én. Gyermekei közül Haan Lajos evangélikus lelkész, míg Haan Antal festőművész lett. (Haan Lajos: Békés-csaba, Békéscsaba, 1991.; Csabai arcok, Szerk. Fórján János, Békéscsaba, 2010.) M iy M könyvé n
