Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - A mezőberényi szlovák népiskolai oktatás jellemzői. A szlovák evangélikus iskolák története a kezdetektől 1890-ig - A népoktatás 1777-1810 között
Iskola. Az elemi iskoláztatás története Később, a nemzeti mozgalmak felerősödésével párhuzamosan jelentkeztek a problémák, mutatkozott feszültség az uralkodó nemzet - illetve Habsburg uralom - és a nemzetiségek között, s ennek megfelelően formálódott a nemzetiségi iskolapolitika is. A Magyarországon élő népek történetében a XVIII. század második fele, a felvilágosult abszolutizmus időszaka az az idő, amikor a nemzetiségi szempontok megjelennek az iskolapolitikában is. Az I. Ratio szükségesnek tartja azt, hogy valamennyi nemzetiség rendelkezzen saját falusi iskolával és olyan tanítóval, aki a saját anyanyelvén kívül az ország gyakoribb nyelvét is ismeri., A „nemzeti”, „nemzetiségi nyelv” teljeskörű elismerést nyert az oktatástörténet ezen időszakában azzal, hogy a szervezeti felépítésben, a tanulmányi anyagban is érvényre jutott. Ez ugyan nem kizárólagos, mivel a latin nyelv szükségességét és német nyelv hasznát hangsúlyozza. Az anyanyelvi oktatás azonban teljes mértékben érvényesült, a latint és a németet a helyi iskolában nem tanították. A latin nyelv fokozatos háttérbe szorítása feltétlenül pozitív jelenség, ugyanakkor - a Habsburg uralkodók németesítő politikájának, a „Gäsammtmonarchie” megvalósítása érdekében - a németet helyezték előtérbe a nemzeti nyelvekkel ellentétben.303 A népoktatás 1777-1810 között Bár a megjelölt időszak nem nagy korszakot jelent, hatékonyságában igen fontos, mivel számos népoktatásra vonatkozó rendelet látott napvilágot. Ebben az időszakban jelennek meg nagyobb számban az egyház és az állam népoktatásra vonatkozó intézkedései. Általában is érvényes az, hogy a korábbi évszázadokhoz képest előtérbe került a népoktatás ügye, melyben a kezdeményező, ösztönző szerep az állami tanügyi hatóságoké, de ezek a rendelkezések gyökeres változást nem okoztak, mivel az egész népiskolai rendszer ekkor már felekezeti alapon működött, „pontosan meghatározott fölé- és alárendeltségi viszonyok közegében, részletesen meghatározott tevékenység-hierarchiában, szilárd szerkezetű tömbként nem csupán egészében, de még részleteiben is nehezen volt megváltoztatható. Maga az egyes konkrét népiskola kizárólagosan az egyházi hatóságok számára volt hozzáférhető... közvetlenül az állami hatóságok számára szinte teljesen megközelíthetetlen volt” - állapítja meg Mészáros István.304 Ez a megállapítás természetesen az evangélikus iskoláztatásra is érvényes. Nemcsak az igazgatást, az újítást jellemezte, hanem az önállóságot, a zártságot is, amit az egyház mint iskolafenntartó a saját belügyeként kezelt. Az intézkedések meghatározott belső hierarchiáján keresztül - az egyházi hivatalrendszerrel közvetítve - jutottak el az egyes iskoláig. Ez az állapot és hivatali rend nemcsak ekkor volt érvényben, hanem az már ekkorra kialakult, és évszázadokon át fennmaradt. Idők során sem változtak a hivatali lépcsőfokok, az ügyintézés módja és üteme, csak néha a stílusa, ha nagyobb politikai vagy egyházpoliti303 A témáról részletesebben: BELLÉR 1974. 47-65. 304 MÉSZÁROS 1984a. 137-138. 97
