Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Az elemi iskoláztatás története
Iskola Az ELEMI ISKOLÁZTATÁS TÖRTÉNETE Az iskola megnevezésére a történeti forrásokban a latin „schola”, illetve a „schola vernacula” terminológia szolgál. Ez utóbbi azonban anyanyelvi vagy népnyelvű iskolát jelent. Az utóbbi tükörfordításaként a „népiskola” elnevezés nem állja meg a helyét, mivel a XIX. század közepétől minden iskola népnyelvű lett. A nagyszombati zsinat 1560-ban Oláh Miklós esztergomi érsek elnökletével határozott elsőként ilyen iskolatípus létrehozásáról Magyarországon. A rendelkezés iskolatípusát „schola” terminológiával jelölik, azaz iskola, amelyben a „ludi magister”, vagyis az iskolamester tanítja a gyermekeket. Fiúkat és leányokat egyaránt, az olvasásra, írásra, énekre, oktatja őket a katekizmusra, az erkölcsös magatartás szabályaira. Ezt az iskolatípust a XVII. század folyamán megszervezték a nagyobb településeken. A XVIII. század első felében már jól működő hálózata léteze- tett a különböző országrészekben. A hazai iskolaügyi szaknyelvben a XVIII. század második felében jelent meg ennek az iskolatípusnak a megnevezésére a „schola vernacula”, vagyis az „anyanyelvi iskola” terminológia. Mária Terézia oktatási reformjainak megvalósítói használták az említett név helyett az 1760-1770-es években a „National-schule” német kifejezést, melynek latin neve „schola naturális”. Az iskolára vonatkozó jelző nem fejezett ki semmiféle hazafias, patrióta érzelmet, illetve tartalmat, egyszerűen csak a „nemzeti nyelvű”, vagyis anyanyelvi, népnyelvi oktatást jelentette, szemben a gimnáziumok latin nyelvi műveltségével. A hazai iskolaügyet alapvetően Mária Teréziának az 1777-ben kibocsátott „Ratio Educa- tionis” rendelete határozta meg, amelyben ezt az iskolatípust „schola vernacula seu nationalis” névvel illették. Az 1806. évi Ratio Edicationis ezt az iskolát „schola trivialis”-nak nevezi, ami fellelhető a hivatalos iratokban is. Ez a korabeli osztrák terminológia átvétele, amely általánost, „közönségest” jelent. Mindkét oktatási rendelet (Ratio Educationis) egy-, két- és háromtanítós „anyanyelvi iskola” működését tette lehetővé, egyre bővülő tananyaggal. Az 1806-os rendelet által létrehozott háromtanítós anyanyelvi iskola már egy korszerű, a XIX. század eleji városi polgáriskola működését reprezentálja.170 Az 1777-1845 között magyar nyelven „nemzeti iskolának” nevezett iskolatípus megfelelője tehát a német „National-schule” és a latin „schola naturális”, melynek jelentése anyanyelven, vagyis népnyelven folyó oktatás volt. A magyar tanügyi szaknyelvben 1790-től a „nemzeti iskola” megnevezés vált kizárólagossá az alsó170 MÉSZÁROS 1991. 16. 57
