Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Nyelvhasználat a szlovák és a magyar nyelv ügye - Iskolai nyelvhasználat 1849-1869 között
Iskola. Az elemi iskoláztatás története gyár nemzet történelme benne foglaltatik a többi nemzeteknek külön történelme, s azokat illető külön földrajz is mint külön tárgy előadassék. ”765 Ez az elvi kérdés a nem magyar népeknek nemzetként való elismerését jelentette volna, amit elsősorban Tisza Kálmán ellenzett. A népoktatási törvény főrendiházi tárgyalásán a nemzetiségi kérdés jóformán fel sem vetődött. Szapáry Gyula gróf azért nem akarta államsegélyben részesíteni az egyházakat, mert az fellelkesíthetné a különböző nemzetiségeket. Az 1868-as népoktatási törvény nemzetiségi szempontból lehetőséget nyújtott a korábbi iskoláztatás bizonyos mértékű folytatásához.766 A nemzetiség megítélésében fontos volt az a pont, amikor heves vita bontakozott ki az 1868-as országgyűlésen a politikai nemzet koncepciója kapcsán. A történeti, geográfiai és az ország integrálásán alapuló politikai nemzettel szemben a nemzetiségi képviselők kifejtették, hogy minden nemzetnek megvan a maga jelentősége, rendeltetése, belső öntörvényszerűsége, s az állam feladata éppen ennek a természetes és szükségszerű fejlődésnek a biztosítása. Döntőnek tekintették a nemzeti érzést, amely nemcsak hogy nem ellentétes, de jól megfér a szabadsággal és a gazdasági fejlődés kívánalmaival. Nemzetfogalmukban szinte kizárólagos szerepet kapott a nyelv és az öntudat. A magyarországi nemzetiségeket azért sem ismerték el magyarországi nemzetnek, mert tartottak attól, a szomszédságban új nemzeti államok jönnek létre, s nem tudták elképzelni, hogy az országban a magyaron kívül más, vele egyenjogú nemzet is élhet.767 Az 1868-as oktatási törvény pozitív vonásaihoz tartozott, hogy az elemi oktatás középpontjába az anyanyelvet állította, újra két nyelven jelentette meg a tankönyveket és a Néptanítók Lapját, s a nemzetiségek kívánalmának megfelelően a nemzetiség-történet és a hazai földrajz is helyet kapott. Ez a kedvező tendencia azonban csak átmenet volt. A törvény megoldhatta volna a nemzetiségi ellentéteket, ha azt konzekvensen végrehajtják, s ha a későbbiek során nem hoztak volna a törvény szellemével ellenkező törvényeket. Az 1868-as népoktatási törvénynek megfelelően az 1869-es népiskolai tanterv „Az anyanyelv” tantárgy tanítására vonatkozóan kimondja, hogy egyrészt: az anyanyelv tanítására minden tantárgyat fel kell használni; - másrészt hogy erre különösen a beszéd- és értelemgyakorlatok, az írás, az olvasás, és a szorosabban vett nyelvtan fordítandók. A beszéd- és értelemgyakorlatok célja, hogy az iskolába járni kezdő gyerekeket előkészítse a tanulásra, és a logikai rendben való szabatos beszélgetésre. Ebben a tanító az iskolai és családi környezet megismertetése után a tanult fogalmakat folyamatos beszédbe foglaltatja, és előadatja, miközben erkölcs és érzelemnemesítő verseket tanít kívülről és szabad előadásban. Az első és második osztálynak e fontos tárgyát az olvasás egészíti ki, amely a másik legfontosabb eszköze az anyanyelvi nevelésnek. Az írás anyagát is a beszéd és értelemgyakorlatok anyagá765 ARATÓ 1969. 525. 766 ARATÓ 1969. 528. 767 ARATÓ 1969. 259-531; KÖTE-RAVASZ 1979. 245
