Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Nyelvhasználat a szlovák és a magyar nyelv ügye - Az iskola nyelvhasználata 1777-ig - Az iskolai nyelvhasználat kérdése a két Ratio Educationis korában
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás népiskolában a magyart.695 Ismét megfogalmazták, hogy a latin nyelvet csak a kiválasztott gyermekeknek kell tanítani. Az I. és II. Ratio Educationis nyelvi törvényei elsősorban a középiskolai oktatásra vonatkoztak. A népiskolákban - a XVI. század óta az 1840-es évekig - a tanulók anyanyelve volt az oktatás nyelve, és nem a magyar vagy a latin. A rendelkezések természetesen a XVIII-XIX. század fordulójára vonatkoztak. A II. Ratiót az evangélikusok a törvényben biztosított autonómiájukra vonatkozóan egyébként sem tartották magukra nézve kötelező érvényűnek. A teljesség kedvéért - az állampolgári nevelés tekintetében - meg kell még jegyeznünk, hogy a második bővíti az első oktatási rendelet egyéb kötelességekről szóló fejezetét. Eszerint a falvak iskoláiban meg kell tanítani azokat a kötelességeket a gyermekeknek, amelyekkel uralkodójuknak, a hivataloknak, a földesuraknak tartoznak, amelyekkel a haza társadalmi rendjének - „ahonnan saját boldogulásunk és sorsunk biztonsága származik” - tartoznak.696 All. §-ban ez áll: „Fontos közérdek, hogy a parasztifjúság társadalmi helyzetének megfelelő oktatást kapjon, és kellő időben tanulja meg , hogy mivel tartozik az Istennek, mivel tartozik magának és másoknak, milyen kötelességekkel van lekötve az uralkodónak, a hazának, a szüleinek és földesurainak”.697 Ezek tehát egy soknemzetiségű állam legfőbb nevelési alapelvei. Schedius 1806-ban megjelent tantervében is megtalálható a magyar nyelv tanításának lehetősége. A neohumanizmus szellemétől áthatott esztéta a magyart és a német nyelvet tartja fontosnak. Az 1840-es évekre maga is teljesen azonosul a nemzeti törekvésekkel, de németül írja munkáit. Tervezetében a falusi iskolák II. tagozatában tanítaná a két nyelvet: „kifejtendők a magyar és német nyelvtannak az elsődleges és legjobban szükséges szabályai.” A III. tagozatban: „A magyar és a német nyelv oktatása és gyakorlása” lenne a fontos. Az I. tagozat számára tankönyveket is ajánl: „Kis abc-s könyv, amely magyarul is elkészítendő, mint amilyen németül a Satzmann-féle vagy Stephani - abc, vagy mint amilyet szlovákul Botzko tisztelendő úr adott ki.”698 A szerző konkrét magyar könyvet nem ajánl az I—II—III. tagozatnak. Az I. tagozat számára a fent említett, a II—ül. tagozatban a megírandó olvasókönyv tartalmát adja meg. A konkrét nyelvhasználatról a falusi iskolákról szóló fejezetben nem ír, csak a polgári iskolákról szólókban utal az elemi iskolákra is. „Milyen nyelven kell mindezt megtanítani? Azokat a nehézségeket, amelyek a több nemzetiségből adódnak [...] így lehetne megoldani.” Itt érdekes, hogy a magyar és német többségű városokban meghagyná a többség anyanyelvét tanítási nyelvnek, csak a szlovákok esetében gondolkodik másként: „Azokban a városokban, ahol a nép nagyrészt szláv, de a honoráciorok általában németek, az elemi iskolák maradjanak a németek, a szláv 695 MÉSZÁROS 1981. 3. §. 232; MÉSZÁROS 1984a. 123. 696 MÉSZÁROS 1981. 234. 7. §. 697 MÉSZÁROS 1981. 235. 11. §. 698 SCHEDIUS 1806. 5. § 4. és 11. pont, 7. § 9-11. 224
