Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Nyelvhasználat a szlovák és a magyar nyelv ügye - Az iskola nyelvhasználata 1777-ig - Az iskolai nyelvhasználat kérdése a két Ratio Educationis korában
Iskola. Az elemi iskoláztatás története nyelvű oktatás maradjon meg a hitoktatásban és a szakkifejezésekben.”699 Schedius Systemájában a magyar nyelv használatával Prónay Sándor külön tanulmányban foglalkozik.700 Ebben a szerző erőteljesen védelmébe veszi a magyar nyelv ápolását, s ennek érdekében magyarul is tökéletesen beszélő tanárok alkalmazását sürgeti, mert csak azok képesek a magyar szellemet tökéletesen képviselni.701 Tudjuk, hogy a Schedius-féle tantervet nem veztték be általánosan, szemlélete az anya- és idegennyelv használatában viszont jól mutatja a nemzetiségi iskolát fenntartó felekezet elvi álláspontját egy adott korszakban. Ami a magyar nyelvet illeti, az 1807. évi országgyűlés követelésként fogalmazta meg, hogy a gimnáziumok felsőbb osztályaiban és az akadémiákon a magyar nyelv legyen az oktatás nyelve a latin helyett. Az uralkodó azonban ezt a követelést elutasította. Hasonló sorsra jutott az 1811-ben ugyanebben a tárgyban beadott felirat is. Ami a mezőberényi iskola tantárgyait illeti, az 1798-as Canonica Visitatiohoz képest az 1810-es az alkotmánytannal tartalmaz kevesebbet. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy a tanulóifjúság a társadalmi helyzetének megfelelően kapta az oktatást más tárgyak keretében, a nevelés együttesében ugyanúgy, ahogyan azt a II. Ratio is előírta. A tanulókat anyanyelvükön tanították, viszont a tantárgyak bejegyzése a jegyzőkönyvbe latin nyelven történt. Megállapítható tehát, hogy itt is anyanyelvi oktatás folyt a protestáns iskolaügy önálló nevelési koncepciója alapján. Ami a Békés vármegyében történő nyelvhasználatot illeti, a rendek felülvizsgálják korábbi véleményüket, és 1803. március 2-án új döntést hoztak: „Meg kell azt vallani... ha így megyen a Magyar nyelv dolga, az az hogy az sem az iskolában annak rendi szerint nem taníttatik, azonban a közönséges dolgok folytatásából is lassan lassan kirekesztetik, nem lehet egyebet várni, hanem hogy az rövid időnn egészlen eltemettetik ezen Nemzetnek, mely nevét viseli... Fogjuk is a jövő Ország gyűlésre követendő követeinket oly utasítással botsátani el, hogy a Magyar nyelv gyarapítására a legalkalmasabb és folyamatosabb rendelések tétesssenek, sőt ne tsak tétetessenek, hanem munkába is vétessenek. Addig is pedig meg tettük a rendelést mi is, hogy megyénkben kivált az ifjúság tanítására nézve az 1790-dik esztendőbeli ország gyűlése végzése teljesíttessen.” - fogalmazta meg véleményét a vármegye hatósága.702 A vármegye vezérkara nem lépett túl a II. Lipót által törvényileg biztosított kereteken. Kizárólag az iskolákban, elsősorban az 1802-ben alapított mezőberényi esperességi gimnáziumban folyó anyanyelvi nevelést érezte sürgős és kötelező feladatának. Az itt folyó oktatás a magyarosítás egyik eszközévé válik, amelyről a későbbiek még szólunk. A vármegye ugyanakkor nem vezette be a magyar nyelvű közigazgatást. Nem lehet tudni azt, hogy Békés vármegye hatósága túl azon az in699 SCHEDIUS 1806. 21. 14. §. 700 „Reflexiones cirsa promovendam inter Evangelicis aug. Conf.” SCHEDIUS 1806. 701 BÁNSZKY 1936. 88. 702 ELEK 1985b. 105-106. 225
