Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)

Iskola - Nyelvhasználat a szlovák és a magyar nyelv ügye - Az iskola nyelvhasználata 1777-ig - Az iskolai nyelvhasználat kérdése a két Ratio Educationis korában

Iskola. Az elemi iskoláztatás története

módja volt ez, mely alapgondolatában sokáig megmaradt, amint az jól nyomon követhető a XX. század eleji tankönyvhasználatban is.

Korszakunkat vizsgálva a herényi iskolára vonatkozóan alkotmánytant is tanítanak, azonban azt nem tudjuk, hogy állami vagy egyházi alkotmányt. A tantárgy tanítása valószínűleg helyi döntés alapján született, hiszen azt az I. Ratio nem írta elő. A későbbi hazához, uralkodóhoz, Istenhez való tisztelet és ragaszkodás az „állapotbeli kötelességek” tanításának sincs itt még határozott kifejezése. Az I. Ratio ekkor még csak így fogalmaz: „Mindegyiknek meg kell tanítani azokat a tudnivalókat, amelyekkel a falusi embereket becsületességre és családi-házi ügyekkel való figyelmes törődésre lehet oktatni.”692 A tanítás nyelve természetesen szlovák volt, hiszen az 1790/91. évi országgyűlés 26. törvénycikke kimondta a felekezetek teljes tanügyi autonómiáját, s ez a nyelvre is vonatkozott, de ebben az időben a nyelv- használat más nem is lehetett. Közvetlenül a XIX. századforduló előtt tehát nagy hangsúly helyeződött arra az eszmére, hogy a falusi iskolákban jó állampolgárokká kell nevelni a falusi, mezővárosi parasztgyerekeket. A népet befolyásolni lehet a népiskola által a kormányzat célkitűzéseinek elérése érdekében, s ez jól összekapcsolható a hasznos gazdasági ismeretek terjesztésével.

Az I. Ratio szellemében kiadott, 1801-ben megjelent „Instruktió” VII. fejezete is a fentieket példázza, az I. Ratio 88. §-át bővíti: bevezeti a fogalmazást, valamint az olvasókönyvnek nevezett tankönyvet, amelyből a becsületességet, valamint a házi-családi gazdálkodással való figyelmes törődést lehet megtanítani. Kimarad a latin, a német, és helyettük a hatodik népiskolai tantárgy a magyar nyelv, ott, ahol annak használata nem általános. A IX. fejezet szól a tanítók nyelvi ismeretéről. Kimondja, hogy a tanítónak jól kell tudnia magyarul, s azokon a helyeken, ahol ez a nyelv kevésbé használatos, kötelessége a tanulóit erre megtanítani.693

A rendek sürgetésére a II. Ratio Educationist átdolgozták. A II. Ratio a nemzetiségi oktatás szempontjából egy lényeges újítást tartalmazott: a magyar nyelv és vele együtt az anyanyelv egy lépéssel előbbre jutott az iskolai oktatásban, magyarázó és kisegítő nyelvvé lépett elő. Elrendelték, hogy a gimnázium hatodik osztályában a kötelező magyar nyelvi órák mellett, anyanyelven és magyarul is meg kell magyarázni a tananyagot. Ez az intézkedés nemcsak az anyanyelv használatát jelentette, hanem a nem magyar anyanyelvű tanulók körében a magyar nyelv tanulását is.694 A magyar nyelv tanításában új felfogás ez. A II. Ratio 3. §-a kimondja, hogy a haza nyelvének használata minden magyar állampolgár számára fontos, ezért törekedni kell annak tanítására az iskolákban. Szükséges tehát az, hogy ahol a magyar nyelvet nem ismerik, vagyis a nemzetiségi területeken, tanítsák a tanítók a

692 MÉSZÁROS 1981. 67. 88. §.

693 MÉSZÁROS 1984a. 114-119.

694 BELLÉR 1974. 48-50.

223