Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Az oktatás rendszere, tantervek - Iskolánk 1777-1810 között. Iskolánk az I. Ratio Educationis idején
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás formaságot”. Az evangélikusok, ha nem is fogadták el a központi tantervet, azonban azt keret-jellegűnek tartották, s ehhez igazodtak a helyi tantervek és azok, amelyeket az iskolai egyöntetűség érdekében tantervi javaslatként írtak. 1777-et követően 1780-ban kért először véleményt az uralkodó a tantervről, annak érdekében, hogy hajlandók-e és mennyiben kívánják azt követni. A tárgyalások eredménytelenek voltak, majd II. József 1785-ben rendeletet adott ki, mely szerint a protestánsokat megerősítette iskoláikban. Megújította az I. Ratio 64. pontját is, mellyel kimondta, hogy az iskolák fölötti közvetlen felügyelet továbbra is a protestánsok kezében marad, de a főfelügyeletet a kerületi főigazgatók látják el Ez tulajdonképpen az egyetemes tanrendszernek és az állami felügyeletnek a protestáns iskolákra történő kiterjesztése.377 A protestánsok tehát, ha nem is fogadták el a tanügyi szabályzatot, a hatása alól azonban nem tudták magukat kivonni. Iskoláikban ők is - az I. Ratio elve szerint - főként azokat az ismereteket tanították, amelyek „emberi, alattvalói és derék keresztényi kötelességeik teljesítéséhez szükségesek”, s másrészt azokat, amelyek a fő hivatásokra - így a földművelésre, gazdálkodásra - vonatkoztak.577 578 Mint említettük, az íráson, olvasáson, hittanon túl az evangélikus iskoláztatásban fontos helyet kapott az ének tanítása. A tantárgyakhoz tartozott a számtan is. Később - mivel II. József a földművelésre és baromfitenyésztésre nagy súlyt helyezett - elrendelték, hogy a nemzeti iskolákban a gazdaságtan is külön tárgyként szerepeljen, a falusiakban pedig a számtan tanítása. Mindennek azonban nem lett foganatja. A különböző foglalkozásokra épülő tananyag a társadalmi differenciáltságnak megfelelően az I. Ratioban sem valósult meg, így általa nem lehetett gyakorlati ismereteket szerezni. Szemlélete alapján ezt hiányolta Tessedik Sámuel szarvasi lelkész, aki az evangélikusok részéről az I. Ratio Educationis első bírálója volt. Hiányolta a mindennapi életben szükséges gyakorlati és ipari ismeretek tanítását, amelyek a polgári társadalmi-gazdasági átalakuláshoz fontosak. Módszertanilag helytelenítette a túlzott verbalizmust, mert az nem fejleszti a tanulók gondolkodását. Az I. Ratio hatására, azt kiegészítve tanítási tervezetet készít Tessedik, amelyben felsorolja az általa fontosnak tartott tanítandó tárgyakat, illetve felrajzolja az igazi iskola képét.579 Mivel fontosnak tartja a parasztifjúság korszerű nevelését, ezért természetrajzi, gazdasági, történelmi, földrajzi követelményekről is ír. Ezek mellett szükségesnek tartja a közéleti, fogalmazványok anyagát, a gazdasági gyakorlatok végeztetését, a beszéd és vitakészség fejlesztését és alkalmazását, az egészségtan, az országismeretek tanítását és az ének-zenét. Mindezek valóságosságát és megvalósíthatóságát maga is bizonyítja a gazdasági-szorgalmatossági iskolájában.580 Hogy 577 SZELÉNYI 1931. 66-68; PUKÁNSZKY-NÉMETH 1994. 257-263. 578 MÉSZÁROS 1981. 19. §. 579 TÓTH 1977. 1015-1027; NÁDOR 1938. 95-97. 580 Nem vállalkozhatunk Tessedik Sámuel teljes pedagógiai reformtevékenységének bemutatására, csupán a legfontosabbakat emeljük ki. A témához lásd TÓTH 1977; TÓTH 1984. 307-308; HORVÁTH 1986. 158-160; PUKÁNSZKY-NÉMETH 1994. 264-266. 182
