Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - A mezőberényi szlovák népiskolai oktatás jellemzői. A szlovák evangélikus iskolák története a kezdetektől 1890-ig - Az iskolák története 1868-1890 között
Iskola. Az elemi iskoláztatás története esélytelennek és elégtelennek a közoktatási rendszer működésére és az iskola életére:” - állapítja meg Kelemen Elemér.421 A népoktatási törvény elfogadása után Békés megyét elsősorban a községi iskolák létrehozása foglalkoztatta. A „Békés” című hetilap 1869-ben valóságosan tükrözi azokat az elvi összeütközéseket, melyek a népiskolák községi iskolákká alakítását sürgették. Egy névtelen cikkíró 1869. november 13-án nehezményezi, hogy a tanfelügyelőnek a tankerületi iskolatanács második ülése után való jelentése szerint Békés vármegyének még egyetlenegy községi iskolája sincs. „Van-e még ennyire a felekezetiséghez tapadt vármegyéje hazánknak?” - teszi fel a kérdést, aki szerint nem is azon van a hangsúly, egy iskola felekezeti-e vagy sem, hanem azon, hogy képes-e a haladásra. Majd felsorolja azon szempontokat, melyekben versenyeznie kellene az egyházi oktatásnak a községi iskolával, vagyis az elmaradottságot felszámolni. A szempontok kiválasztása és tárgyalása átfogja az oktatás egészét. A cikkíró elsőként a tanítókat támadja, akiket csak a „kegy és szeszély” vet a tanításra, és nem az „ügyszeretettel párosult belátás”. „Az ügyes, lelkiismeretes tanítót kötelessége körében se a papnak, se az egyes szüléknek belekontárkodása ne tévelyítse,- ellenben az ügyetlent vagy hanyagot [...] s rendre utasítás nyomban kövesse [...] a silány tanítónak lehetetlen legyen magát vizsgái szemfényvesztés s különféle kegyvadászás, hanem egyedül az eredményes tanítás által hivatalában megtartani.” Továbbiakban a tanítói munka színvonalát, a módszerek elmaradottságát, a fegyelem és a rend, az önművelés hiányát kifogásolja, úgyszintén az egységes tanterv hiányát az iskolákban. Sürgeti az iskolaszék felállítását és hatáskörrel történő felruházását. Az egyházat bírálja az iskolákat érintő ügyek lassúsága miatt is. Az egyházi iskolák a tankötelezettséget sem tartják be, felvétel a tanév kezdetétől folyamatosan történt, s a tanítás színvonala is kívánnivalót hagyott maga után. Bírája az egyházat mint fenntartót azért is, mert egytanítósak az iskolák. Ha a felekezet nem képes még egy tanítót alkalmazni, szükségesnek tartotta azt, hogy a meglévő tanító terheit könnyítsék a vallás tanításának elvételével. A papság azért lát kifogást a községi iskolákban, mert azok közönyösséget eredményeznek a vallásban, ez azonban nem állja meg a helyét, mivel a közönyösség már „réges-régen úton van, ha tehát a közönyösség nagyobb fokáról szól a papság, nem tehet okosabbat, mintha a vallás tanítását, önmaga viszi. E részben a kath. papság mutat példát, miért ne mehetnének utánok a protestánsok, azon protestánsok, akik a hitbuzgóság, a szabadelvűség, a tudomány dolgaiban is maguknak követelik az elsőbbséget [...] Ha igaz, hogy a papnak több hittani ismerete, mélyebb vallásossága van, mint a tanítónak: a pap okvetlenül eredményesebben működnék mind a vallásbeli ismeretek, mind a vallásosság tekintetében a tanítónál, előkészíthetné híveit templombeli tanítása sikeresebb hallgatására, visszavezethetné egyházát azon régibb egyháziasságra, mely itt-ott ma már csak hírben él. Nem válna ez a papnak is javára? [...] a pap alig találhat alkalmasabb eszközt híveire való befolyásának megállapítására azok iskolai 421 KELEMEN 1993. 21. 141
