Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - A mezőberényi szlovák népiskolai oktatás jellemzői. A szlovák evangélikus iskolák története a kezdetektől 1890-ig - Az iskolák története 1868-1890 között
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás oktatásánál. Vármegyénk is mutathat fel példát arra, hogy a pap szavának súlytalansága miatt még egyházi dolgokban is nyegle kolomposok követője az egyház.” Továbbiakban az iskola és az egyház kapcsolatát bírálja a szerző. Hiányolja az összehangolt munkát, az ellenőrzést a tanítás színvonalának emelése érdekében, - s így sürgeti az iskolaszékek felállítását. „Ha igaz, hogy a hivatal tekintélye hasznosságával egyenes arányban áll: nem szenvedhet kétséget, hogy a pap tekintélye iskolai hasznos foglalkozása által megkétszereztetnék. S mióta nem kell a papnak a tekintély? Nem hanyatlik-e szemlátomást a papi tekintély? Ha igaz, hogy a pap rangban fölötte áll a tanítónak, hogy a munka mintegy megnemesedik azáltal, hogy azzal a szokottnál magasabb rangú egyének is foglalkoznak: elkerülhetetlen, hogy a pap iskolai működése által a tanító tekintélye növekedjék. Csak nem sokallyák még a tanító tekintélyét? Csak nem féltik tőle önmagukét? Csak elhiszik, hogy több tekintéllyel többre mehetni? - Ha igaz, hogy a munkaközösség száma útul szolgál az érzelmek közösségéhez, a kölcsönös becsüléshez: a pap iskolai működése a pap fitymálását a tanító, a tanító alattomos bujtogatását a pap ellen lassan-lassan megszüntetné. A tanító nyerne-e ezzel többet, kinek napja kelőben van, vagy a pap, kinek napja már rég delelt? - Ha igaz, hogy a pap míveltebb a tanítónál; ha igaz, hogy a példák vonzanak, a pap iskolábajárása által csak baromi fegyelem megszelídülne, sok rendellenesség megszűnnék, egy kis illem meghonosulna, az iskola a tanulók részére kedveltebb hellyé lenne.” Az olvasottak kapcsán nem szükséges felrónunk a cikkírónak, hogy miért hallgatta el nevét írása hitelesítésére. Továbbiakban - elsődlegesen - az egyházi népiskolák színvonaltalanságát ecseteli a szerző: „Avagy a mai népiskolák nagy része mind ezen tekintetben egyebet is megenged kívánni valónál? Avagy a pap gyönyörködik abban, hogy ha még tehetősebb hívei is a bárdolatlanság minden kigondolható szögletességeivel érintkeznek vele? - Ha igaz, hogy sok tanító gyenge készültséggel lép hivatalába, hogy a tanfolyam alatt önképzésre nincs elég pihentsége, hogy a tanfolyam alatt megszokván az iskolán kívüli tétlenséget, tétlen marad a tanfolyamon kívül is; hogy az önfejlesztés hiányával a magával hozott kis képzettség is levedlik róla, hogy feje elvégre nem igen lesz egyébbel, mint parányi tantárgyai összeaszott héjával kibélelve, valóban szükséges lenne tanóráit kevesbíteni, az által neki az ön munkálkodásra alkalmat, ösztönt megújítani. Avagy ezután is úgy üssük el a dolgot, hogy egy-egy tantárgyat 3-4 nyolcadrésznyi írott kérdés-feleltbe nyomorítsuk össze?” Bírálja az egyházi oktatás tartalmát és módszereit, és sürgetve az iskolaszékek megszervezését, következőképpen összegzi kritikáját: „Állítsa fel tehát minden egyház kebelében az iskolai székeket, eszközölje világi hatósága által a rendes iskoláztatást, mentse fel a tanítót a vallástanítás alól - és versenyezhet a községi iskolával. Kis egyházban e három dolog egyike sem kerül pénzbe, tüstént létesíthető; több iskolát 142
