Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - A mezőberényi szlovák népiskolai oktatás jellemzői. A szlovák evangélikus iskolák története a kezdetektől 1890-ig - A népoktatás története 1810-1848 között
Iskola. Az elemi iskoláztatás története esi udvar és a nemesség szövetsége időközben felbomlott, melynek okai között említhető meg a magyar nemesség egy részének romló gazdasági helyzete, a mezőgazdasági válság, a napóleni háború, az udvar gyarmatosító vámpolitikája miatt bekövetkezett elszegényesedés. A nemesség az 1811. évi országgyűlésen nem szavazta meg az adót. Ettől kezdve I. Ferenc császár intézkedéseivel sorra megsértette az alkotmányt és a magyarokat. Királyi megbízottakat küldött a vármegyékbe az adó behajtására, császári katonaságot vezényelt ki, titkosrendőrséget, osztrák hivatalnokokat mozgósított, s helyezett el, bevezette a cenzúrát. A császár, hogy biztosíthassa a katonaállítást, visszatért az alkotmányos kormányzásra, és 1825-ben összehívta az országgyűlést. Ettől kezdve nemcsak a törvényhozásban, de a nevelésügyben is előtérbe kerültek a társadalmi problémák. A jobbágyfelszabadítás kérdése mellett előtérbe került a népoktatás, a parasztság művelődési lehetősége, a falusi iskolák helyzete. A magyar nyelv ügye politikai kérdéssé vált, s a soknemzetiségű ország egységesítésének eszköze lesz. Ez a reformkori országgyűlések fő törekvései közé tartozik. Az ország gazdasági fejlődésének alapját a differenciáltabb iskolarendszer kiépítésében látták, amelyben megvalósulhat a polgárosodás alapvető feltétele, az, hogy a tanulók képzésük során alkalmassá válnak a tevékeny polgári közéletre. A tanügyi kívánalmakat az 1825/27. évi országgyűlés megfogalmazta, rendszerbe foglalta, 1830-ban „Opinio” címmel kiadta. A vármegyék ennek megvitatását követően 1836-ban a király elé terjesztették, aki azonban minden reform elől elzárkózott - így ez elől is -, s mindent a királyi felségjog alá helyezett. Ennek következtében az országgyűlésnek a magyar közoktatás korszerűsítésére irányuló törekvése megbukott, csak később ért el a közoktatásban részleges eredményeket a magyar nyelvnek iskolai érvényre juttatásában, s a polgárosodás tanügyi feltételeinek megvalósításában. A népoktatásra nézve fontos tényező az, hogy az egész reformkori politikai-társadalmi átalakulásban jelentős szerepet kap a nevelés ügye. A reformkori politikusok kiemelten kezelik a kiművelt emberfő megteremtését, az önismeretet, egyéni tudást. Kiemelkedő egyéniség volt közöttük gróf Széchenyi István, gróf Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc mellett Kossuth Lajos - aki evangélikus vallású és egyházi felügyelő volt - felfogása, akik kinyilatkoztatták, hogy a társadalom egyes rétegeinek iskoláztatását a társadalomban betöltött szerepe szerint kell megoldani. Az elképzelés szerint három iskolatípusra van szükség. A gimnáziumra, amely tudományos életre és közhivatalra készíti fel a fiatalságot; a reáliskolára, mely a gyakorlati, mesterségbeli és polgári foglalkozásra s a falusi iskolára, amely földművesek számára nyújt alapvető ismereteket. Ebben a nevelési felfogásban nem a születés, nem a rendi hovatartozás határozta meg az iskoláztatás lehetőségét, hanem a foglalkozás, amit majd a társadalomban végezni fog - ellentétben az első és második Ratio Educationis rendeletben megfogalmazottakkal. Ez a tervezet azért jelentős, mert 1848-ban ennek alapján készítették elő a népoktatási törvényjavaslatot. A reformkorban nem változik a nagypolitika ellenére a népiskolák kérdése. A falusi iskolák fenntartásában, az iskolák fennmaradásában elsődleges szerepet ját109
