Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - A mezőberényi szlovák népiskolai oktatás jellemzői. A szlovák evangélikus iskolák története a kezdetektől 1890-ig - A népoktatás története 1810-1848 között
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás szimilációs törekvések sértették a nemzeti önállóságot, reformjai pedig a nemességet. A „kalapos király” halála után (1790) a köznevelés átfogó rendezésének a terve vált időszerűvé, de ezt a korábban haladónak tartott II. Ratio sem tudta rendezni. A felvilágosodás és a nemzeti ügy összekapcsolása körül megoszlottak az elképzelések. A nemesség a „nemzeti nevelés” elveiben fejezte ki véleményét, a felvilágosult értelmiségi körök szélesebb látókörben gondolkodtak, s a társadalom polgári átalakulását is szolgálni akarták a neveléssel. Felfogásukat csak a jakubinusok haladják meg, közben egyre jobban felerősödik a nemesek reformmozgalma, akik az ország fejlődését egyedül a nemzeti függetlenség megteremtésében látták, pedig mindemellett fontos volt a polgári átalakulás, sőt egymástól elválaszthatatlan. A nemesi reformmozgalom hatása már érezhető volt a reformkori országgyűlések előtt, az 1790-es országgyűlés közoktatásügyi javaslataiban és később törvényeiben. A bécsi udvar és a nemesség között szövetség jött létre a feudális társadalmi rend védelmében és a polgári átalakulás ellen. E jelentős, fejlődést hátráltató törvények mellett születik meg a protestánsok vallásgyakorlatáról a törvény, amely az egyházakra nézve haladó lépés volt. A protestáns vallásszabadság mellett az állami iskolákban a katolikus vallás mint államvallás most is érvényesült, s főleg a tanügyigazgatásban éreztette hatását. Az akkor készült, magyar nyelvet bevezető és iskolai használatban kiterjesztő intézkedések széles körben, minden szinten megjelentek. Kezdetben a gimnáziumokban törekedtek olyan tanár alkalmazására, aki a magyar nyelvet és stilisztikát tanította (1791. 16. trv.), később az 1792. évi 7. trv. az iskolákban rendes nyelvként vezeti be a magyar nyelvet. Ennek értelmében nemcsak azoknak kellett tanítani, akik abban tökéletesedni akartak, hanem meg kellett mindenkinek tanítani, aki nem tudott magyarul. Ez azonban még nem jelentette az iskolai tantárgyak magyar nyelvű tanítását. Ekkor alakult meg a művelődési bizottság is, melynek feladata a nemzeti nevelés általános elveinek és rendszerének kidolgozása és törvénytervezetek előkészítése, az új Ratio Educationis kibocsátása érdekében. A „nemzeti” irányzat a közoktatás-poltikában II. József „nemzetietlen”, illetve elnemzetietlenítő politikájával szembe fordult, de csak szűkebb értelemben, csupán mint nemesi nemzet jutott érvényre, amelybe a „nép” - a köznép, a jobbágyság - nem tartozott bele Ezek a nemzeti nevelési alapelvek bekerültek az új közoktatási rendeletbe, és meghatározták az egész korszakot. A II. Ratióban fontos alapelv, hogy minden oktatási intézményt egységes szellemben kell kialakítani, mert egyöntetű nevelésre van szükség. A közoktatás megszervezése, vezetése, felügyelete állami ügy. A nevelési tervezet jelentős volt abban az értelemben is, hogy ez volt az első olyan, amikor az országgyűlés egy bizottsága foglalkozott a tanüggyel. A bizottság római katolikus és protestáns tagjai egyetértésben működtek, a haladó tanügyi követelést is megfogalmazták, a vallási türelem elvét és a mindenkire kiterjedő ingyenes oktatást. Sándor Lipót azonban nem hagyta jóvá a tervet, mivel azt túlságosan radikálisnak tartotta. A nemzeti nevelés elvei az 1825/27. évi országgyűlésben kerültek ismét előtérbe. Újra bizottságot alakítottak a közoktatási reform kidolgozása érdekében. A bé108
