Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - A mezőberényi szlovák népiskolai oktatás jellemzői. A szlovák evangélikus iskolák története a kezdetektől 1890-ig - A népoktatás 1777-1810 között
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás Az 1798-as meghívólevél megállapítja, hogy az iskola felügyeletét a helyi lelkipásztor végzi. Ez a rendszer a II. Ratio után is érvényben maradt, vagyis hagyománnyá vált, hogy a népiskolát alapító és fenntartó helyi közösség dönt a népiskola minden ügyében, anyagi, oktatási, nevelési kérdésekben egyaránt, s az iskola igazgatója a lelkész. A tanítókat illetően jelentős tekintélynövelő esemény az, hogy az 1791. évi pesti zsinaton Tessedik Sámuel javaslatára a presbitériumok állandó tagjának tekintendő a helyi tanító. Ezzel társadalmi szerepének fontosságát, a népoktatás érdekében végzett munkájának nagyságát hangsúlyozták.328 Attól függetlenül, hogy a leány tanulók száma jóval kevesebb a fiúkénál, az ővelük foglalkozó tanító fizetése viszont nem sokkal alacsonyabb. A tanítókra vonatkozó jövedelempótló hagyományok, mint a koledálás szokásáról ekkor - 1798- ban - értesülhetünk először Berényben.329 Az iskolához tartozó ezen hagyomány valószínűleg a legerősebb - s legősibb -, a többi, Békésben is gyakoroltakkal szemben. Tessedik Sámuel intézkedései nyomán válnak ismeretessé a különböző szokások, hagyományok Szarvasról. Szarvasról szóló, nevezetesebb események sorában 1771-ben írja: „Amikor november 30-án újra kihirdették a karácsonyi és újévi köszöntők, éneklések, névnapi köszöntők, ostyaküldözgetések és rendzavarások eltörlésére irányuló királyi rendeletet, ezáltal a már régebben készült tilalmak erejét fokozták, s azoknak mintegy szentesítést adtak”. A tanítókat illető szokásokról a következőket írja: „Végleg megszüntették a tanítók ünnepi jókívánságait, s kárpótlásul ezen oly szégyenletes fecsegésért mindegyiknek évi négy forintot - elég sokat - adtak”. Tessedik súlyos bírálattal illette a szokáshagyományokat, híven követve az uralkodói utasításokat, melyek azokat felszámolni kívánták a takarékosság, puritanizmus, erkölcsösség jegyében: „Szerencsésen megszűntették a tanyai iskolai visszaéléseket, u. m. kántációt, ostyaárulást, a kisebb-nagyobb részben megengedett iskolai koldulásokat... Ezáltal a tanítók és tanulók időt nyernek arra, hogy magukat az iskolában és azon kívül hasznosabban foglalják el.” Az iskolához kapcsolódó hagyományok ilyen jellegű fajtáit éppen olyan károsnak tartotta, mint a májusfa állítását, amely nemcsak az őshonos fákban, de a gyümölcsösökben is nagy károkat okozott.330 Bár külön fejezetben foglalkozunk az oktatás nyelvéről, a korszakot lezárva szükséges megemlékeznünk II. József azon intézkedéseiről, amelyek az anyanyelvi oktatást érintik. Uralkodása idején az összbirodalmi érdekek érvényesítése érdekében a németesítést szorgalmazta. Az 1784. április 20-ai rendeletében a német nyelv 328 SZEBERÉNYI 1860b; TÓTH 1980. 218. 329 Itt szükséges utalnunk arra, hogy a protestáns iskoláknál bevett szokás volt a gazdáktól történő ter- ménybegyűjtögetés, a „koledálás”. Érdekességként említjük meg, hogy a XVIII. században még szinte homogén Cegléd földesura, a Clarissa apácarend a XVIII. század harmincas éveiben birtokmegerősítést kapott a Kamarától, s gyakorlatilag is birtokba vette a várost. Ennek következményeként szorították háttérbe a reformátusokat, megszüntetve az autonómiájukat, s a XVIII. század közepén elvették templomukat, megszűntették középfokú iskolájukat. A református iskola rektorának megtiltották, hogy a szőlőkben koledáljon, illetve „kollektáljon” ősszel, szüret idején. NOVAK 1982b. 330 TESSEDIK 1979. 106
