Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - A mezőberényi szlovák népiskolai oktatás jellemzői. A szlovák evangélikus iskolák története a kezdetektől 1890-ig - A népoktatás 1777-1810 között
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás zás alkot meg. Az országgyűlés által kinevezett küldöttség határozza meg a felügyelet módját, a nemzeti nevelés rendszerének előzetes jóváhagyását az oktatás módját illetően.316 Az országos küldöttség tehát 1791-ben megállapította az ún. nemzeti nevelés egyetemes elveinek rendszerét, melyben az evangélikusokra bízza saját iskoláik tanrendszerének kialakítását, s a királyi felügyelet módját abban határozva meg, hogy a vármegyék által választott inspektor nem látogathatja az evangélikusok iskoláit. A bizottság - melynek tagjai között báró Podmaniczky József és báró Prónay Gábor képviselte az evangélikus egyházat - megállapította, hogy az 1791. XXVI. te. 5. §-ának záradékában szereplő a „cordinatione tarnen” nem jelentheti egy állami iskolai vagy tanrendszernek az evangélikusokra történő kiterjesztését, és nem sértheti a protestáns autonómiát sem. A kormány, az evangélikus rendek, a tanügyi küldöttség közötti ellentétek folytatódtak a II. Ratio Educationis előkészítése és életbeléptetése idején is. A kancellária már 1806. február 8-ikától, amikor még a rendelet meg sem jelent - felhívja az evangélikusok figyelmét az egyetemes tanrendszerhez való alkalmazkodásra, s ugyanezt teszi a Helytartótanács is. Ezt követően a két protestáns felekezet az uralkodóhoz fordult sérelmeik orvoslása érdekében. A Helytartótanács bejelentette, hogy az oktatási rendeletet kiterjesztik a protestánsok iskoláira is, s ha valami észrevétel adódik ezzel kapcsolatban, jelezzék azt feléje. A Helytartótanács 1816-ban utasítást küld az egyházkerületekhez, hogy miután 1807-től fogva nem tették meg észrevételeiket, azt haladéktalanul tegyék meg. A Helytartótanács 1817-ben317 megismételte utasítását. Ugyanebben az esztendőben az evangélikus és református egyház egyetemes gyűlést tartott, amely az iskolaügyről szólt, s ígéretet tettek arra, hogy feleletet adnak a Helytartótanácsnak. Ezt a reformátusok meg is tették, s ellenvéleményüket kifejtették a Ratioval szemben, amit eljuttattak a nádorhoz. A Helytartótanács 1819 januárjában tájékoztatást adott az evangélikusoknak: „az iskolaügy és tanítás rendszerére nézve eddigi törvényes gyakorlatukban ezen túl is meghagyja, de egyszersmind azt rendeli, most mindgyárt, ezen túl pedig rendszerint félévenként küldjenek tudósítást Ő Felségéhez iskoláik tanügyi állapotáról, azonban nem a királyi tanfelügyelőnek, hanem a Helytartótanács útján.”318 A protestáns egyházak, illetve a felekezeti iskolák feletti felsőbb hatóság köre tehát a nádorhoz és a Helytartótanácshoz tartozott, nem pedig a vármegyékhez. Ez az állapot az állami és az egyházi autonómia kérdésében nem változott meg 1848-ig. Az 1806-ban kibocsájtott oktatási rendelet - a II. Ratio Educationis - a nemzeti iskolák létrehozása tekintetében sem különbözött az előzőtől. Elöljáróban leszögezi, hogy a közoktatás rendezése fontos, de nehéz feladat az itt élő nemzetisé316 RÉVÉSZ 1870. 47. 317 Közben a reformátusok 10 pontban megfogalmazták kifogásaikat, azonban azt nem küldték el a főhatóságnak. Az evangélikusoknál ilyenről nincsen tudomásunk. 318 RÉVÉSZ 1870. 48-55. 102
