A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)

Nagy Ildikó: A kétegyházi Török-halom rekonstrukciója

Nagy Ildikó

A kunhalmok típusai, funkciói

A kunhalmok kialakulásuk szempontjából különböző típusokba sorolhatók. A lakódombok (teli-telepek) a középső és késő neolitikumban (i. e. 5400-4400) és a kora középső bronzkorban (i. e. 2600-1500) keletkeztek árvízmentes, de vízhez közeli helyeken. A szabálytalan alakú, nagy kiterjedésű halmok a kultúrrétegek egymásra rakodásával folyamatosan növekedtek, terebélyesedtek, majd elnéptelenedésük után újból alacsony dombokká szelídültek.7 A tellek teljesen külön kezelendők a valódi sírdomboktól (a kurgánoktól), amelyek 3-11 m magas, kisebb átmérőjű, kúp alakú dombok, melyek temetkezési vagy szakrális célt szolgáltak. A kelet-európai sztyeppéről érkező lovas nép hagyatékai. A halmokat később újból felhasználták, például az Árpád-kori magyarok.8 A határhalmokat a települések megjelölésére is használhatták. A településhatárok vitáját sokszor ezek, a határban álló halmok - többnyire már meglévő kurgánok - döntötték el.9

A kunhalmok jelentősége

A kunhalmok évezredek óta határozott kiemelkedései a tájnak. Ha ma az Alföldön járunk, alig találunk olyan érintetlen, sértetlen halmot, amelynek állapotára büszkék lehetnénk. Az utóbbi évszázadokban az ember környezet-átalakító tevékenységének hatására a halmok tájképi értéke jelentősen csökkent. Jelenleg tájképi- leg értékesnek tekintünk minden olyan halmot, amely környezeti zavarástól mentes és elért egy bizonyos magasságot (meghaladja a 3 m-t), azaz távolról is jól látható, markáns eleme a tájnak.10 11

Az egykor kiterjedt területeket borító löszpuszta gyepek (Salvio-Festucetum rupicolae) az intenzív mezőgazdaság hatására mára szinte teljesen eltűntek, már csak foltokban kunhalmokon, földvárakon maradtak fenn, sokszor degradált formában.11 A társulás a nevét a zsályákról kapta, de fűfajokban is igen gazdag. Löszre jellemző a taréjos búzafű (Agropyron pectiniforme), a pusztai csenkesz (Festuca ru- picola), a tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum). A föl nem szántott területeken legelőket hoztak létre. Az így kialakult erősen degradálódott gyepek társulásai meglehetősen fajszegények, csak a taposást jól tűrő fajok maradtak fenn.12

A kunhalmok számos állatfaj számára nyújtanak menedéket. Tömegesen fordulhatnak elő a sáskák (Acridoidea) és a szöcskék (Tettigonioidea). Elterjedtek a cin- cérek (Cerambycidae). Sok bogárfaj (pl. pusztai gyászbogár [Platyscelis spinolaej)

7 RACZKY 1987. 61-85; TÓTH CS. 2004. 153-155.

8 TÓTH A. 1999. 13-15.

5 SZELEKOVSZKY 1996. - oldalszám nélkül.

10 TÓTH CS. 2004. 153-155.

11 JAKUCS 1991. 246-247.

12 SEREGÉLYES-SZOLLÁT-STANDOVÁR 1995. 182-183.

88