A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Gulyás Gyöngyi: Árpád-kori településrészlet Makó, Igási út lelőhelyen (M43-as autóút 23. lelőhely)
Gulyás Gyöngyi felé az esetek nagy részében félkörívesen alakították ki, de néhány esetben megfigyeltük, hogy a kiszélesedést csúcsosan képezték ki (17. kép 7; 18. kép 3). A bográcsok egy részét is, hasonlóan a fazekakhoz, díszítéssel láttak el. Viszonylag gyakori volt, hogy a perem külső oldalát sekély, széles horonnyal díszítsék (12. kép 2; 14. kép 8; 15. kép 2-3; 15. kép 5, 8; 17. kép 6). Ugyancsak gyakori volt a közvetlen perem alatti, keskenyebb és mélyebb, vízszintesen bekarcolt vonaldíszítés (14. kép 4-6; 15. kép 2, 5; 17. kép 2-3). A bográcsok egy részének felső részén bekarcolt hullám-, vízszintes vonal (17. kép 8) és körömbecsipkedéses (16. kép 8) díszítés figyelhető meg. Egy-egy esetben fordult elő a hullám- és a kis közökkel egymást követő vízszintes vonalkötegminta. A 102. épületben két, valószínűleg egy edényhez tartozó bográcstöredéket találtunk, melyek peremrészén vörös festés maradványa volt (18. kép 3). Az Árpád-korban a vörös festés nemcsak a bográcsokon, hanem a fazekakon is megtalálható, melyek szerepe a kutatók szerint kétféle lehetett. Elképzelhető, hogy csupán díszítés volt, de az is feltételezhető, hogy az edény vízzáró képességének fokozása érdekében kenték az edényekre a vörös festéket.55 A bevonat előfordulása viszonylag ritka, de néhány darabot ismerünk többek között Szentes-Szentilona-dombról, terepbejárásból,56 Jánosszállás-Katonapartról a 2. gödörből57 és Nagymágocs-Szendrei- major, Hűtőtó lelőhelyről is. Ez utóbbi, a 12-13. századra keltezhető lelőhelyen több fazék és bogrács külső oldalán volt látható az összefüggő vörös festés.58 Tálak: Mindössze három objektumból kerültek elő táltöredékek: az 54. szabadtéri kemence tapasztása alól (18. kép 5), a 78. házból (18. kép 6) és a 102. épületből (18. kép 4). Az említett településobjektumok egy 20 m sugarú felületen, egymás közelében helyezkedtek el. A töredékek alapján két típusú tál különíthető el egymástól. Az 54. és a 78. objektumban kónikus falú, külső oldalukon egyenlő közökkel, vízszintesen bekarcolt vonalköteggel díszített példányok voltak. A 102. építményből az előző darabokhoz képest egyenes állású peremben végződő és élesebben megtörő kónikus oldalfalú, diszkeden felületű töredékek kerültek felszínre. A tálak 16 és 23 cm átmérőjű pereme enyhén behúzott és vagy ferdén, vagy vízszintesen levágott volt. Sajnos olyan töredék nem került elő, mely alapján a tálak teljes profilját ismerhetnénk, azonban a 102. objektumból származó töredék nagy hasonlóságot mutat a Kiskundorozsma-Daruhalom dűlő 39. objektumából előkerült táltöredékkel, melynek teljes profilja ismert.59 55 PASZTERNÁK 2000. 413. 56 PASZTERNÁK 2000. 408. 57 BÁLINT 1972. 298. 58 BÉRES 1989. 67; További Csongrád megyei edénytöredékeket lásd BÉRES 1989. 12. lbj. 59 BENEDEK-PÓPITY 2010. 7. kép 3. 58
