A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Brauer-Benke József: A népi fuvolák története
Brauer-Benke József a fuvola elnevezése.28 A merinó típusú juh magyarországi elterjedése a 18-19. század időszakára tehető, amikor az új juhfajta megjelenésével német nyelvű pásztorok, ún. birkások is megjelentek, főleg a Dunántúl területén.29 A fuvola felvidéki elterjedésével kapcsolatban valószínűsíthetően szintén számolni lehet a közvetett német átvétellel, illetve a felvidéki bányavárosokban jelen levő polgári hangszerkultúra is hatással lehetett a hangszertípus elterjedésére. A múzeumi hangszeranyagot figyelembe véve megállapítható, hogy a jellemzően fából készített népi fuvolák főleg a Dunántúl területére jellemzőek. Az Alföldről előkerült népi fuvolák napraforgószárból készültek, ami arra utalhat, hogy a helyi anyagok felhasználásával lemásolták a másutt látott vagy újonnan érkezett, helyileg nem jellemző hangszertípust. Az Alföldről előkerült többi, billentyűzettel ellátott fuvolatípus viszont gyári hangszer, és későbbi fejleményként került népi alkalmazásba. A múzeumi anyag Felvidékhez tartozó népi fuvoláinál szintén szlovák közvetítésű német hatással kell számolnunk, amelynek mintájául a német városok zeneszerszámai szolgálhattak alapul. Nincs arra adatunk, hogy az ukránoknál elterjed volna a népi fuvolák használata. Szintén nincs nyoma annak, hogy Erdélyben és Moldvában használtak volna fuvola típusú ajaksípokat. Romániában csak Olténiából vannak 6 vagy 7 ujjnyílású népi fuvolák használatáról adataink. A Pite§ti régióból származó dobrudzsai háromtagú népi együttesben is használnak népi fuvolát, hegedűvel és keretes dobbal együtt.30 Az olténiai román fuvolák újabb kori megjelenése valószínűsíthetően a bizánci stílusú freskóábrázolások nyomán alakulhatott ki. Esetleg a 19. század elején Moldvában és Beszarábiában megjelenő, galíciai zsidó klezmer zenekarok hatására is elterjedhettek a fuvolák Romániában.31 Bulgáriában, Macedóniában és Albániában sincs nyoma a hangszertípusnak, és a török népi hangszerek közül szintén hiányoznak a népi fuvolák. Horvátországban kizárólag a Mevednica, vagyis a Zágrábi hegység északi és déli lejtőjén ismerik a hangszertípust. Az elnevezése a starncica vagy frula-starn- cica. Sirola Bozidar felveti annak a lehetőségét, hogy a szlavóniai frula valószínűsíthetően szintén fuvola típusú ajaksíp.32 Azonban Peter Brömse szerint a frula elnevezés nem jelöl Szlavóniában fuvolákat. A fuvola típusú ajaksípok elnevezése a délszláv népcsoportoknál a stranka, a starncica és a fajfarica, amely elnevezések közül az első kettő etimológiailag a „strana”, vagyis „oldal” kifejezésre vezethető vissza, a fajfarica pedig a német Pfeife kifejezéssel rokonítható.33 A népi fuvolák 28 MEER 1988. 41. 29 PALÁDI-KOVÁCS 1993. 283-291. 30 ALEXANDRU 1956. 67. kép. 31 STROM 2002. 100. 32 SIROLA 1943. 102-121. 33 BRÖMSE 1937. 24. 280
