A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Brauer-Benke József: A népi fuvolák története
A népi fuvolák története szlovén és nyugat-horvát jelenléte, illetve egyes típusokon a német eredetű terminus átvétele ismételten alátámasztja a hangszertípus nyugati eredetét. A fuvolán a fűvólyuk az oldalán helyezkedik el. Általában a fúvólyukhoz közelebbi vége zárt. Amennyiben eredetileg nem zárt, akkor az ujjnyílások kifúrása után gyümölcs- vagy egyéb keményfából faragott dugóval zárják el a nyílást. Játék közben jobboldalt tartják, de van példa balkezes tartásra is (például a fenn említett aquamanile figura fuvolása). A gyári fuvolákat jobbkezesre gyártják, de a 6 ujjnyí- lásos népi fuvolákon balkezes tartással is lehet játszani. A fuvola a leggyakrabban fából készül, és furata általában hengeres. A hengeres furat 1847-től, a billentyűs Bőhm-fuvola megjelenésével válik általánossá, előtte a fuvolák kúpos furatúak voltak.34 Ilyen kónikus furatú fuvolát ábrázol Hans Burgmeier metszete, amelyen egy hangszerkészítő mester műhelye látható a 16. század elejéről Miksa császár Weisskunig című önéletrajzi képregényében.35 Martin Engelbrecht 1740-es metszetén a „Fuvolázó vitéz” szintén egy erősen kónikus furatú fuvolán játszik.36 Az Alpok vidékén a népzenében, például Felső- Bajorországban fennmaradtak kónikus fuvolák, sőt, a hengeres furatú típust későbbi fejleménynek vélik.37 A fuvolák alaphangja/’ vagy g’. A fuvolák hangsora és ujjrendje, illetve a játéktechnikája, eltekintve a tartásbeli és a megszólaltatás módjából adódó különbségeket, lényegében azonosnak tekinthető a sima hatlyukú furulyáéval. A fuvolán a meghívás módja miatti különbségből adódóan valamivel nehezebb játszani. Regionális különbségek azonban mindig adódnak. Békefi például úgy találta, hogy a bakonyi pásztorok szívesebben használták a fuvolát, mint a furulyát.38 A fuvolákat játék közben nem pont vízszintesen tartják, hanem kissé lefelé. Ezáltal kényelmesebb a tartás, illetve magasabb hang érhető el. Amennyiben felfelé emelnék a fuvola végét, mélyebb hangot produkálnának. A fuvolán a hanglyukak száma és helye független a fúvólyuk helyétől és a hangszer hosszától. A fuvolán a hangnyílásokat vagy minta után vagy egyszerűen csak szemmérték alapján állapították meg. Sokszor a hangszer készítője a saját tenyerét veszi mértékegységül, ami nyilvánvaló méretkülönbségeket eredményez. A népi fuvolák általában 6 ujjnyílásúak, de a gyári hangszerek mintájára előfordul közöttük 7 vagy 7 + 1 ujjnyílású is. A múzeumi anyagok alapján a népi fuvolák átlagmérete 370-510 mm, a gyári fuvoláké pedig 350-750 mm közötti. A használat 34 DARVAS 1975. 113. 35 ZOLNAY 1977. 214. 36 DOMOKOS 1978. 14. kép. 37 KLIER 1956. 31. 38 BÉKEFI 1978. 392. 281
