A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)

Gyarmati Gabriella: Egy sokoldalú ember. A festőművész, könyvtárigazgató, könyvkiadó és műgyüjtő Lipták Pálról (Békéscsaba, 1922. április 14 - Békéscsaba, 2007. február 21.)

Egy sokoldalú ember

A Szövegtöredékek - ecsetnyomok III.8 stencilezett lapja a bemutatott sorozat legegységesebb ábrázolása, amennyiben azt egészében egy képnek tekintjük (14. kép). Vizuális megjelenése zaklatottságtól, véletlenszerűen az ábrázolásba ékelt idegen szín- és formaelemektől mentes.

Balra fent, szinte beleolvadva a kék foltba egy, magántulajdonban ma is fellelhető képének címét találjuk: Spitz Samu kocsmája.9 Lehet, hogy ez a kis széljegyzet a kép megszületése előtti első ötlet rögzítése? Balra lent pedig valami egészen más: „Hegedűs István, ki Szabó Judit hajadonról azt híresztelte, hogy nem szűz, minthogy ezt bizonyítani nem tudta, ötven botot kapott. Csabán 1740-ben.” Jobbra fent egy gondolat a festészetről, lent egy, Békéscsaba Város Tanácsa Ellátói Bizottságának szóló folyamodvány vázlata. Láthatjuk, hogy ez a szabad témaválasztás és gyakori témaváltás a gát nélkül cikázó, azonnal tovaröppenő gondolat megragadásának, rögzítésének személyre szabott metódusa. Mintha Liptáknak sikerült volna elcsípni azokat a gondolatokat, gondolatfoszlányokat, amelyeknek mások néhány perc elteltével még a hangulatát sem tudják felidézni.

A IV. számmal jelzett lapon10 11 találunk két pozitív-negatív foltjátékot, fát, emberszemet, madarat (15. kép). Jobbra középen sorolni kezdi a hónapok régi magyar neveit, de a lajstrom Szent György havánál megszakad. Jobbra lent a cikázó gondolatok komoly hangon szólalnak meg: „fejlődési lázunkban csak azt értékeljük, ami új”. Tudjuk, hogy Lipták saját működésével és életével igyekezett ennek a cáfolatát adni. Ezután praktikus információk következnek, jobbra fent, a szépen rajzolt kettes mellett El Kazovszkij képzőművész budapesti, balra lent Dömötör János, a Tornyai János Múzeum akkori igazgatójának hódmezővásárhelyi telefonszáma.

Ennek a lapnak az ábrázolásai áttetsző festékréteggel alakított lazúros alapra készültek, majd Lipták tollal rárajzolt és írt. Végső kiegészítésül fedő fehéret és valamilyen krétát, talán pasztellt használt.

Az V. lapon11 az egyszerűtől a megindítóan elgondolkodtatóig húzódó széles skálán mozognak a szöveges részek (16. kép). Bal oldalon a napi bevásárlás ártételeit vetette oda (tej, kenyér stb.), míg a középrészre komponált sírkőre félig-meddig ráillesztve egy sírfelirat sorait jegyezte: „Papp Alexandra, meghalt 1859 (olvashatatlan szó). Életének 65-ik évében. Világtalanságban töltött 61 évet. Béke legyen poraira.” Ha az előbbi nehéz sorsba belegondolva esetleg elérzékenyültünk, jobbra fent egy sárga ló fara, lejjebb egy jobb oldalnézetben ábrázolt disznó zökkent ki bennünket lelkiállapotukból. Tovább kalandozva a felületen, a rajzoláshoz általa használt kínai tust tartalmazó üveg gyári címkéjének másolt feliratára találunk: Tinta China. Az előbbi is igazolja, hogy a képi megjelenítés a szövegek szabad ötletfolyam jellegé8 Uő 239.

9 Spitz Samu kocsmája (év nélkül; tempera, papír; 500 x 700 mm; jelezve jobbra lent: Lipták; Hajdú László tulajdona).

10 Uő 241.

11 Uő 243.

247