A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Bódán Zsolt: Ünnepek és hétköznapok. Egy gyulai polgárcsalád élete a Horthy-korszakban
Bódán Zsolt sorra hozták a virágokat. A gratulálókat általában pogácsával, sós süteménnyel és likőrrel kínálták meg.79 A temetés, bár a szó köznapi értelmében nem ünnep, külsőségeiben és funkciójában mindenképpen az. Ha a családban haláleset történt, arról korszakunkban az érintetteket nyomtatott gyászjelentésekben tájékoztatták, illetve a hír rendszerint a helyi sajtóban is megjelent. Bár a ravatalozás még leginkább háznál történt, a temetést már hivatásos temetési vállalkozók rendezték. A századfordulóra már a vidéki városokban is az országos példát követő pompás, látványos kellékekkel (gyászhintó, fáklyavivők, huszárok stb.) lebonyolított temetések a jellemzőek, melyet rendszerint tor követett. A részvétnyilvánítás illem diktálta formája a család közeli ismerőseit leszámítva rendszerint kis kártyával vagy levélkével történt a halálesetet követő néhány napban. Kitekintés. Az 1945 utáni évek Míg az első világháború csak törést jelentett a dualizmus korában mindinkább megerősödő polgári középosztály számára, és a Horthy-korszakban, ha nehezebb feltételek mellett is, de alapvetően hasonló keretek között tovább fejlődhetett, addig a második világháború és az azt követő kommunista fordulat ennek a rétegnek és az általuk képviselt polgári életmódnak a végét jelentette. A gyulai Sztojano- vitsok eddigiekben bemutatott világa is áldozatául esett a világháborút követő nagy történelmi változásoknak. A közeledő front elől 1944 őszén Gyuláról előbb Csor- vásra, azután a fővárosba menekülő család végigélhette Budapest ostromát, 1945 tavaszán a városba visszatérve pedig szembesülniük kellett értékeik széthordásával. Majd a megélhetésük alapját jelentő csorvási birtokot vették el a Sztojanovitsoktól, abból a törvény szerint járó 100-100 holdat sem tarthatta meg a két testvér, Szilárd és Lajos. Ezt követően a család a már a háború éveiben is hivatalban dolgozó kisebbik lány, Katalin fizetéséből és Sztojanovits Szilárd nyugdíjából tartotta fenn magát, az idősebbik testvér, Lili csak a hatvanas években tudott elhelyezkedni. 19 „ Csak teljesen szolidan, szóval csak a családban, mondjuk nem tudom, a kedvenc tésztáját kapta az ember, vagy esetleg valami kis csokoládét kapott az ember, de nem volt úgy olyan különösebb ünneplés [...] Esetleg a kedvenc tésztáját kapta az ember... semmiféle olyan, hogy ajándékozás, csak mondjuk a kedvenc tésztája, hogy na mert névnapja vagy születésnapja van, hát akkor a kedvenc tésztáját csinálták. " „A névnap nagyobb volt annyiban, hogy mikor Lili már nagylány lett, hát akkor rengeteg virágot [kapott], és akkor nem tudom, hát pogácsa meg sós sütemény, meg likőr mondjuk, ez volt a vendégfogadás... A zongora tele volt cserepes virággal és fehér orgona, mert Gábor napkor volt anyámnak is meg Lilinek is, Gabriella volt, és Gábor napkor tartották, hogy úgy mondjam, mindenki tudta, hogy Gábor az az ő névnapjuk, és akkor a rengeteg virág. Es akik jöttek, azok általában úgy voltak, hogy nem sokáig, hanem mondjuk fél óráig hogyha ott voltak, hogy meg gratulálni. [...] Szóval általában úgy volt, hogy rövidek voltak azok és általában délelőtt, már nem is tudom mért volt úgy a szokás, hogy csak délelőtt voltak az ilyen gratulálások. ” 198
