A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)

Bódán Zsolt: Ünnepek és hétköznapok. Egy gyulai polgárcsalád élete a Horthy-korszakban

Ünnepek és hétköznapok

Származásuk, korábbi életük azonban mindvégig kísérte őket, megnehezítve beilleszkedésüket és életüket az új rendszerbe.80

IRODALOM

AMBRUS é. n.

Ambrus Lajos: Régi gyulai polgárcsaládok. Kézirat. Ladies hagyaték, é. n. BENCSIK 1982

Bencsik János: A Ladies család hagyatéka. Egy most szerveződő közgyűjteményről. Békési Élet, XVII/2. (1982) 189-193.

BÓDÁN 2010

Bódán Zsolt: „Karriertörténet a dualizmus korából” - a gyulai Ladies család. In: Dománszki Gabriella (szerk.): A lehetőségek országa. Polgárosodás a 19. századi Magyarországon. Budapest, 2010. 140-147.

BÓDÁN 2011a

Bódán Zsolt: Egy gyulai polgári háztartás a századfordulón a háztartási naplók tükrében. In: H. Németh István - Szívós Erika - Tóth Árpád (szerk.): A város és társadalma. Tanulmányok Bácskai Vera tiszteletére. Budapest, 2011. 378-388.

BÓDÁN 2011b

Bódán Zsolt: Háztartási naplók egy gyulai polgárcsalád hagyatékában. In: Erdész Ádám (szerk.): Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladies família történetéből. GYF, 18. (2011) 101-124.

BÓDÁN 2011c

Bódán Zsolt: Séták, vizitek, bálok. Egy polgárlány élete Gyulán az 1880-as, ’90-es évek fordulóján. Bárka, XIX/5. (2011) 65-70.

ERDÉSZ 2011

Erdész Ádám (szerk.): Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladies família történetéből. GYF, 18. (2011)

80 „ Tudja, az a szomorú, hogy a bírtok... Jaj hát arra még visszagondolni is borzasztó, hogy amilyen gyönyörű volt, és a föld színéig lebontottak mindent! 45-ben rögtön húsz vagon fát vágtak ki, az olyan fákat, hogy így nem lehetett átérni. Szóval nagyon szomorú visszagondolni arra, hogy milyen szép volt és... mert hogyha most ott lenne és másra használnák, akkor azt mondom, hogy hát rendben van, az az élet!" „Száz-száz holdat meghagyott az országos földbirtokrendező tanács apámnak meg a nagybátyámnak külön-külön, de amennyit maga kapott, annyit kaptunk mi is. " „Apámat szegényt nagyon megviselte az, amikor elvették Csorvást, nem is azért, mert akkor lett volna kettőjüknek a kezébe a jövedelme ugye, de őtet nem is annyira a jövedelem... pedig nagyon nehezen éltünk 45 után, mondhatom, hogy az én gyors és gépírónői fizetésemből, neki pedig, szerencsére nem mondott le a nyugdíjjogáról, mikor negyven éves korában mondom az asztmája miatt nyugdíjba ment, hanem valami kicsi nyugdíjat kapott. De ez volt a létalapunk, az én gyors és gépírási fizetésem. És a nővérem pedig a 60-as években kapott csak állást, mert hát SzJojanovits! Nem szenvedtünk mi, hogy így mondjam, a rendszertől semmi mást, mint hogy szegények lettünk. De mindig ott volt, hogy ja hát a származás. ”

199