A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)

Bódán Zsolt: Ünnepek és hétköznapok. Egy gyulai polgárcsalád élete a Horthy-korszakban

Bódán Zsolt

Kövér Gabriellával (1877-1950) kötött házassága révén ismét egy neves gyulai családdal került rokoni kapcsolatba a Sztojanovits família (2. kép).35 Két gyermekük született, Gabriella (1916-2010) és Katalin (1920—), de a családdal nevelkedett felesége első házasságából származó fia, Markovics László is (3. kép). Elvált asszonnyal kötött házasságát a kor társadalmi ítéletével teljes mértékben azonosuló anyja erősen ellenezte, s csak nagyon nehezen bocsátotta meg.36

A család tisztes polgári jómódban élt, bár nem volt különösebben vagyonos. Köszönhető ez elsősorban annak, mint már említettük, hogy a csorvási birtokból származó jövedelemmel végig a legkisebb fiával, Lajossal a pesti tisztviselőtelepen élő Sztojanovits Gyuláné rendelkezett, s a két fiú csak a végrendeletileg kikötött, mintegy havi 200 pengő összegű életjáradékkal számolhatott. Ehhez jött még Sztojanovits Szilárd esetében a hivatali ideje után járó nyugdíja, kiadva a család nem túl magas összjövedelmét. Mindezek alapján talán nem meglepő, hogy a család életvitelében az olyan hagyományos polgári erények, mint a szolidság, mértékletesség, takarékosság nemcsak a gazdasági kérdésekben, de mint látni fogjuk, az élet más területein is meghatározó jelleggel bírtak.37

A hétköznapok

Bár a család Gyulán élt, ott saját házzal nem rendelkezett, az egész korszakban bérletekben lakott.38 A Horthy-korszakban három helyen béreltek lakást: az 1920-as évek közepéig a Városháza utcában a Békésmegyei Takarékpénztár tőszomszédságában, majd a Kossuth utcában az árvaház mellett, a kastéllyal átellenben, végül az 1930-as évek elejétől ismét a Városháza utcában, a városházával szemben (napjainkban az ABC van az épület helyén). A lakások beosztásuk, a bennük lévő helyiségek funkciója és berendezésük alapján igazodtak a család méretéhez, és hűen tükrözve a

35 Apja Kövér László (1839-1898) gyulai járási főszolgabíró, nagyapja Kövér János (1803 k.—1873) tiszteletbeli szolgabíró, majd Békés vármegye táblabírája volt. HÉJJÁ 2009. 353-354.

36 „Mindig attól félt az a nagyanyánk, hogy csak elvált asszonyt ne vegyenek el a fiai. Mind a három fia elvált asszonyt vett el. [...] Nagyon ellenezte a nagyanyám a házasságot, mint elvált asszonynak nem akarta. Úgyhogy apám megkérdezte, jó barátja volt a tiszti főorvosnak, Zöldy János bácsi, hogy János bátyám - mert idősebb volt őnála - mondd, bele lehet abba halni, hogy ha valaki, hát hogyha ő szóval elveszi az anyámat az anyja ellenkezésére, mert azt mondja, hogy ő belehal, ha elvált asz- szonyt veszek el. Azt mondta, hogy ilyenbe nem lehet belehalni, hát elvette. ”

37 „Apám annyira mértékletes volt mindenbe, hogy semmit se túlzásba vinni. Olyan - talán, hogy úgy mondjam - hogy jó középosztály, akik bizonyos fokig szolidan, komolyan, de normálisan élnek. Nem hogy egyszer fenn és egyszer lenn a kerék, hogy most hajrá, gyerünk, akár szórakozás, akármi, hanem mindig tudták a határt. Például apámtól sokszor hallottuk, hogy az maguknak nem való, mert szóval mondjuk a felső tíz... [■■■] Szóval mindig megvolt az, hogy mi való nekünk, akik egy bizonyos fokon állunk az életbe, hogy nem túlzásba vinni, hogy nem a divatnak alávetni mindenbe. [...] Hányszor hallottuk azt, hogy az nekünk nem való, azt nekünk nem szabad. [...] Apám mindig tartotta azt a középosztálybeli nívót, hogy így mondjam, nem túlzásba vinni semmit, se nem feltűnőnek lenni, hanem úgy mint a középosztálybeliek általában. ”

38 „Nem volt Gyulán nekünk házunk. [...] Apám mindig azt mondta, hogy neki nem is kellene ház, elég neki Csorvás gondja, mert akkor már a csabai ház nem volt meg. [...] Mikor nagyanyám felköltözött Pestre, gondolom, mint özvegyasszony, és ott nagy családi háza volt, a csabai házat eladták. A főtéren volt. ”

184