A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Bódán Zsolt: Ünnepek és hétköznapok. Egy gyulai polgárcsalád élete a Horthy-korszakban
Ünnepek és hétköznapok família társadalmi és vagyoni helyzetét, jellegzetes vidéki polgári otthonok lehettek. Az első, Városháza utcai négy szobás lakásban az első helyiség a fogadószoba volt, majd az ebédlő, a szülői háló és a leányszoba következett. Ez utóbbiban csak az idősebb leány, Lili lakott, míg a kisebbik, Katalin ekkor még a szüleivel aludt együtt. A szárazkapus házhoz fürdőszoba, konyha, kamra, cselédszoba és zárt tornác tartozott még. Hasonló beosztású volt a család Kossuth utcai bérlete is. Az L alakú, szárazkapus, zárt tornácos ház első három, utcafronton lévő helyisége az ebédlő, a fogadószoba és a gyerek- vagy leányszoba volt. Az udvari részben volt a szülői háló, előtte gardróbbal, amelyből a fürdőszoba is nyílt, majd egy ötödik szoba következett, melyet a család egy idős, egyedülálló hölgy ismerősének adott bérbe. Végül a konyha, kamra és személyzeti szoba zárta az épületet. A család harmadik, Városháza utcai lakásának legkülönlegesebb helyisége az utcafronton lévő három ablakos, kilenc méter hosszú fogadószoba volt, melyet két kisebb szoba közötti fal elbontásával alakítottak ki kifejezetten Sztojanovitsné kérésére a beköltözéskor. Mellette a már korábbi házakból megszokott szobákat találjuk: ebédlő, szülői háló, leányszoba, fürdőszoba - most először - külön WC-vel, konyha, kamra, személyzeti szoba és egy kis előszoba. A lakások beosztásában jól megfigyelhető a polgárházak szobáinak jellegzetes, funkciók szerinti elkülönülése: a reprezentációs célokat szolgáló és a társasági életnek teret adó fogadószoba és ebédlő, valamint a családi élet privát szférájához tartozó hálószoba és leányszoba. Mindhárom lakásban volt fürdőszoba vezetékes vízzel, a harmadik lakásban külön WC-vel. A kiszolgáló helyiségek mellett megtaláljuk még a személyzeti szobát, hiszen a Horthy-korszakban is a középosztályi létnek elengedhetetlen kritériuma volt legalább egy háztartási alkalmazott. A lakásbelső kapcsán az utolsó, Városháza utcai ház berendezéséről tudhatunk a többet, bár megjegyzendő, hogy a család előző két otthonának bútorzata is nagyon hasonló lehetett, hiszen a költözködések alkalmával nem cserélték le a gyakran családi örökségként generációkat kiszolgáló patinás darabokat. A fogadószobában két szalongarnitúra kapott helyet, egy az ablak előtt és egy a sarokban. A helyiség további sarkaiban volt még egy kártyaasztal négy székkel, a családfő íróasztala és könyvespolca, valamint egy rövid fekete zongora. A fűtést cserépkályha biztosította.39 A szobát a padlót borító szőnyegek, valamint a falakat díszítő festmények és fotók tették otthonosabbá. A kártyaasztal a székekkel, valamint az egyik festmény a történelem viharait átvészelve megmaradt, s még mindig dísze a család nappalijának. Az ebédlő legreprezentatívabb bútora az ében színű masszív tálaló volt, rajta a családi ezüsttel, porcelánnal. A teret a hozzá tartozó szögletes, bővíthető ebédlőasztal uralta, melyet bőrhuzatú 39 „ Volt egy antik kanapé így a három ablak előtt, és két óriási mély fotel. Az Beliczay örökség... [...] Szóval két nagy fotel és antik, ilyen intarziás három vagy négy szék volt hozzá, a kanapéhoz, és egy nagyon szép kerek asztal, amin ilyen faragás volt így körbe. Ez egy garnitúra, ami így középen volt, és ott a sarokban volt egy másik garnitúra. Az pedig nagyon szép színű sárga brokát karfa nélküli fotelok voltak. Csak egy nagy fotel volt úgy a sarkában a szobának és három vagy négy kisebb fotel, és olyan régi fajta rekamié, szóval nem ilyen, hanem tudja, amilyen támlás volt, az igazi rekamié volt. Az így srégen benyúlt majdnem abba a garnitúrához, és akkor így volt a kályha, és itt volt egy könyvespolc, itt volt a mi ajtónk, és itt volt a könyvespolc így srégen, és ott volt apámnak az íróasztala, ilyen vörös tonett. [...] A kártyaasztal abban a sarokban volt négy székkel. ” 185
