A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Martyin Emília: Honos és betelepült románok a mai Magyarországon
Honos és betelepült románok a mai Magyarországon ság, a magyar falvak lakosságával való mérsékelt kapcsolattartás továbbra is megmaradt. A zártság megszűnése az 1960-1970-es évekre tehető. A nyitásnak három fő oka volt. A más településen való munkavállalás nyomán mindennapossá vált a magyar nyelv használata, amely kétnyelvűséghez vezetett. A fiatalok egyre nagyobb mértékű továbbtanulása felsőfokú oktatási intézményekben mind több vegyesházasságot eredményezett. A település gazdasági értelemben látványos gyarapodásnak indult az üvegházi növénytermesztésre való áttérés következtében. Mindezek jobb életmódot, modernebb körülményeket teremtettek, de a hagyományos életmód változásához vezettek. A 20. század közepéig jellemző etnikai endogámia ellenére a településre főként házasodás útján került magyarokat kellő tisztelettel fogadta be a falu lakossága, amennyiben azok betartották a közösség íratlan normáit. Egészen más volt a helyzet a településen élő kisszámú, román ajkú cigány népességgel. A közösség nem zárta ki őket a falu társadalmából, viszont nem volt jellemző a cigányokkal való házasodás, mert ismert volt a cigány és román közösség mentalitása, attitűdje közötti éles különbség.22 A hagyomány a kultúrának olyan eleme, amely szervezi, koordinálja, irányítja a közösség önmagához való viszonyulását. A hagyományok, a társadalmilag kialakult szokások szabályozó szerepet kaptak, ami erősítette az összetartozás élményét. A néphagyomány meghatározó szerepe a közösség tudatában nem annyira racionálisan fedezhető fel, inkább ösztönös érzésen alapul. A méhkeréki románok szellemi hagyománya - amely nyelvhez kötöttsége miatt valamelyest független a társadalmi és anyagi helyzettől - sokáig érintetlen maradt. Itt említhetjük meg a méhkeréki népzene és néptánc felbecsülhetetlen értékeit; a népköltészeti alkotások változatosan széles körét; a kalendáris ünnepekhez, az emberélet fordulóihoz és a munkaalkalmakhoz kapcsolódó szokásokat. A néptánc, a táncalkalmak fontos szerepet töltöttek be a közösség társadalmi életében, a magatartásformák kialakulásában. Mivel a hajdani gazdasági helyzet vándormunkára kényszerítette a közösséget, létérdekévé vált minden olyan lehetőség kihasználása, amely a közösségi érzést elősegítette. Ez lehetett az egyik ok, amiért a méhkerékiek tudatosan őrizték, ápolták a tradíciók révén megörökített szokásrendjüket. A méhkeréki román lakosság a letelepedés időszakától egészen a 20. század közepéig megőrzött mindent abból, amit a korábbi generációk megörököltek. Az izoláltság és a konzervativizmus következményeként egy erősen nyelvhez kötött népi kultúrát őrzött meg. Méhkerék kultúrája egyedivé vált az archaizmusok, a konzerva- tívan praktikus eljárások komplex rendszerének gyakorlásával. Ez a kultúra változott meg gyökeresen, robbanásszerűen az 1960-as évektől a gazdasági fejlődés, a társadalmi átrendeződések, az új kommunikációs technikák, rendszerek betörése következtében. Ebben a korszakban érzékelhető, hogy a közösség szinte máról holnapra tuda22 A méhkeréki cigányokról lásd HOfOPAN 2003. 198-211. 121
