A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)
Martyin Emília: Honos és betelepült románok a mai Magyarországon
A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36 (2012) 109-129. Honos és betelepült románok a mai Magyarországon- Martyin Emília A honos román közösségek identitáshelyzete A téma felvetésénél elsősorban azt kell tisztáznunk, kik is tekinthetők az ezredfordulón Magyarországon élő románoknak, hiszen az elmúlt évtizedek migrációs folyamatai következtében többfajta „státusú” román nemzetiségű lakossal számolhatunk. Vannak egyrészt azok a szórványban élő román közösségek, amelyek több mint két évszázados múlttal rendelkeznek jelenlegi lakóhelyükön, amit az egyházi protocollumok is igazolnak, s vannak az új betelepülők. A „honos” románok identitáshelyzete egyedi, településenként különböző, hiszen történelmük az adott település történelmi-társadalmi adottságainak függvényében alakult, ennek megfelelően az asszimiláció és nyelvvesztés különböző szintjein vannak. Magyarországon nincs két olyan román szórványközösség, amely az identitás szempontjából azonos állapotban volna.1 A magyarországi románok történeti és néprajzi szempontú kutatása során különös figyelmet szenteltünk azoknak a hajdani román közösségeknek, amelyek identitástudatukat napjainkra elvesztették, de a történeti források, valamint a népi kultúra bizonyos elemei utalnak még a lakosság nemzetiségi hovatartozására. így történt ez a Békés megyei Sarkadkeresztúrral, a Hajdú-Bihar megyei Vekerddel és a Haj- dú-Bihar megye északkeleti részén, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határán elhelyezkedő Nyíradonnyal kapcsolatosan is, ahol ma már látszólag semmi sem utal arra, hogy a településen élő lakosok egy része román származású. A történeti dokumentumok román népesség jelenlétét igazolják Kállósemjén, Kisléta, Nyíradony, Nyíracsád, Kiskálló, Újfehértó, Nyírlugos, Rozsály, Méhtelek, Biri, Ura, Csegöld, Porcsalma településeken, melyek közül az 1773-as helységnév- tár adatai szerint három - Biri, Kiskálló és Nyíradony - ún. tiszta román település.1 2 A következő évtizedek statisztikai felmérései a románság igen gyors asszimilációjáról tanúskodnak. Fényes Elek indoklása szerint az 1830-as években azokat a lakosokat, akik a magyar nyelvet már jobban beszélték, mint a sajátjukat, a magyarokhoz sorolták.3 A hivatalos népszámlálások adatai az 1880-as évek felé drasztikusan csökkenő román népességszámról vallanak.4 1 MARTIN 1999. 12-15. 2 CSOBAI 2003. 135-151. 3 A települések adatait lásd FÉNYES 1851. In: http://www.fszek.hu/digitdoc/fenyes/ 4 CSOBAI 2003.139. 109
