A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Kelemen Éva - Kristály Ferenc - Tóth Mária - Rózsa Péter - Bajnóczi Bernadett - Nyilas István - Papp István: Archeometriai vizsgálatok Békés megyei középkori templomok építőanyagain
Kelemen É. - Kristály F. - Tóth M. - Rózsa P. - Bajnóczi B. - Nyilas /. - Papp I. Alföld építkezéseiben, és több évszázadon keresztül használták. A felhasznált kőzetek földrajzi elterjedését vizsgálva pedig az állapítható meg, hogy az azonos tulajdonossal bíró templomok építésekor (pl. Csolt-nemzetség: Gerla, Csőit) a folyók határt szabtak a felhasznált kőzeteknek. A Körösön túli Csolt-monostor (bár itt nem voltak pontos geológiai vizsgálatok) és a sarkadkeresztúri templom kőanyagát ugyanis a Bihar hegységből hozhatták. A Békéscsaba környékén fekvő Gerla, valamint a 14. századtól kialakult, s a Köröstől Ny-ra elterülő gyulai uradalom területén elhelyezkedő Megyer, Fövenyes, Szentbenedek és Gyula kőanyagában viszont másfajta egyezést tapasztaltunk. Az andezit vagy a durva homokkő építőanyagként még a távolabbi Décsére és Szénásra is eljutott. A décsei templom ásatásakor talált vörös mészkőből származó minta (MMM ltsz.: 95.23.67.) stabilizotópos vizsgálatának eredménye szintén megegyezik a Szer- és Ellésmonostor vörös mészkő faragványain elvégzett vizsgálatokkal28 (6. táblázat). Ennek alapján ezt az anyagot a Ge- recse-hegységből szállították az építkezések színhelyére a 13-14. században, amikor a települések a kibontakozó virágkorukat élték. A külön csoportot alkotó, egyedi kőzettani jellemzővel nem rendelkező köveket is a többi kővel egyidejűleg szállíthatták a területre. Téglák A régen téglaföldnek is nevezett, a téglagyártásra közvetlenül alkalmas anyag: agyag, homok és szénsavas mész különböző arányú keveréke. A 80% agyagtartalmú téglaföldet kövérnek, a 60% homoktartalmú agyagot soványnak hívják, s ha nem elég plasztikus az alapanyag, akkor iszappal kövérítik. Ahhoz, hogy a kiégetés során ne zsugorodjon és deformálódjon (erre a kövér agyagok hajlamosak), legtöbbször homokkal szokták meghatározott mennyiségben keverni, soványítani, de a különböző korokban pelyvát, őrölt kerámiatörmeléket, fűrészport is használtak soványításra.29 A téglavetés és az égetés folyamata szinte semmit sem változott az évezredek folyamán a modern téglagyárak megjelenéséig. A leírások szerint a téglagyártás kezdetben kézi formázást jelentett, amelyhez először fából elkészültek a téglavetősablonok. Az első munkafolyamat az agyag kibányászása volt, ami rendszerint tél végén történt. A téglavetéshez szükséges vízmennyiség biztosításához az agyagnyerő gödröket (agyagbánya) és következésképpen a kemencéket is víz mellett alakították ki.30 A téglát vető ember a behomokozott formát a formázóasztalon a korábban bekevert agyaggal kitöltötte, léccel lesimította, majd egy homokkal megszórt helyre borította ki, ahol a nyers tégla akár 24 órát is szikkadt és keményedett. A kiszikkadt, nyers téglákat egy eső ellen védett szárító színben máglyába rakva tovább szárították. Egy 12 (6-6) tüzelőnyílásos kemence mérete 6-8 m hosszú, és 3-4 m (22-24 28 PINTÉR etal. 2004. 623. 29 CSÁSZÁR 1986. 94. 30 KELEMEN 2001. 222. 92
