A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)

Kelemen Éva - Kristály Ferenc - Tóth Mária - Rózsa Péter - Bajnóczi Bernadett - Nyilas István - Papp István: Archeometriai vizsgálatok Békés megyei középkori templomok építőanyagain

Archeometriai vizsgálatok Békés megyei középkori templomok építőanyagain

vályogsor) magas volt, amelyet 4-5 nap alatt raktak fel, és 1 nap volt a beta- pasztása. A tüzelés szakaszosan történt: az első két nap csak melegítették, szárították a téglát (120-200 °C). Egy 1743-ból származó leírás szerint az égetés öt napig tartott, más források szerint hét-nyolc napig égettek.31 Az égetés alacsony hőfokról indult (120 °C, 200-300 °C), és 900-1000 °C körüli hőmérsékletet igyekeztek elérni. Amikor „fehéren izzott a tűz”, akkor a tüzelőnyílásokat is lezárták (6-7. nap), majd 1 napig szellőztettek, és a következő 10-12 nap alatt hűlt ki (mérettől függően) a kemence. Csak ezután szedték le a köpenyt (agyagtapasztást) a kiégett téglákról, majd szétbontották a kemencét. A kemence helyének kiválasztásánál fontos szempont volt a tégla felhasználási helyéhez a termékek odaszállításának megoldhatósága, a gyártás során szükséges vízmennyiség biztosítása. Általában a kemence a településtől viszonylag távol feküdt, ezért maradványai csak véletlenül kerülnek elő, mivel a régészeti feltárások elsősorban a konkrét objektumokra (templom) összpontosulnak, s így a tágabb környezet feltáratlan marad. Hasonló a helyzet akkor is, ha téglák égetése - a tábori kemencék mintájára - a föld felszínén történt, ennek nyomát régészetileg szintén csak szerencsés esetben lehet megfigyelni.

Az általunk feldolgozott minták között csak egy van (Megyer, MMM ltsz.: 86.3.25.), amelyhez korabeli téglaégető kemencét tudunk kötni. Szatmári Imre 1985-ben, Békéscsabától északra, a Mezőmegyerre vezető műút mellett leletmentő ásatás keretében tárta fel a 6,5 x 4,5 méter alapterületű, a mai felszíntől 120 cm mélyen földbe ásott, három agyagpaddal és négy tűztérrel rendelkező kemencét.32 A kemencében a hossztengellyel párhuzamosan voltak kialakítva az agyagpadok és köztük a tűzterek. Az alig 20 cm magas agyagpadokat a hosszanti oldalára fektetett, és lapjaival egymás mellé illesztett téglákkal magasították meg, majd a magasítást bizonyos helyeken megszakítva, légjáratokat alakítottak ki. A feltárt kemencéhez legjobban az Őriszentpéteren előkerült kemence hasonlít.33 Valter Ilona rekonstruálta az utóbbi kemence működését. Eszerint a fűtőpadkára élükre állítva, a fűtőcsatornák fölött pedig boltozatosán rakták a téglákat, hogy alattuk a tüzelőanyagnak helye legyen. Az őriszentpéteri kemence építése során a boltozatosán rakott öt sor tégla közé nagy szemű folyami kavicsot terítettek, aminek az volt a szerepe, hogy a hőséget felfogja, vagyis a lángok ne közvetlenül a téglákat érjék. A hő vezetését a huzatlyukak nyitásával vagy zárásával érték el a boksa felső részén. A felhalmozott nyers téglákat cserépdarabokkal, tört téglával burkolták, és agyaggal borították. A füst felül szabadon távozott. Az említett kemencék fűtőnyílása DK, illetve K felé nézett.

A 18 régészeti lelőhelyről összesen 31 téglát dolgoztunk fel. A minták szelvényből, eredeti helyről (Murony, MMM ltsz.: 89.6.80.) vagy szórványként kerültek elő (4. táblázat). Közvetlenül a terepen történő, potenciális összehasonlító nyersanyagminta vételére nem került sor. A természeti és történelmi hátteret figye31 JAKAB 2005. 355.

32 MRT 10. 173.

33 VALTER 1987. 139-153; VALTER 1989. 1-16.

93