A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)

Deli Tamás: Agardhiella kutatások eredményei a Kárpátokban. A Munkácsy Mihály Múzeum puhatestű (Mollusca) gyűjteményének Agardhiella anyaga

Agardhiella kutatások eredményei a Kárpátokban

rések oldalában meg is figyelhettünk mozgó állatokat. Ebből a megfigyelésből kiindulva neveztük ezt réslakó életformának, lakóit pedig réslakóknak.69 Úgy gondoljuk, hogy ezen rések mérete rendkívül változatos, és tágabban értelmezve maguk a barlangok is ide tartoznak, így természetesen a réslakó fajok barlangokból is előkerülhetnek.

Ha a Kárpátokban és azon belül a Banaticumban élő szárazföldi csigákat nézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy elsősorban a balkáni rokonságú csoportok vagy fajok közül kerülnek ki az Agardhiella faunák kísérő fajai. Egyik ilyen nevezetes faj a Troglovitrea argintarui (Negrea & Riedel, 1968), amelyet a szakirodalom barlanglakó fajként ismer. Ennek az endemikus és monotipikus genusznak legközelebbi rokonai a Kaukázusban tenyésznek. Hozzá hasonlóan néhány itt endemikus Vitrea faj - a Vitrea jetschini (M. V. Kimakowicz, 1890) és a közelmúltban leírt V. szekeresi (Deli & Subái, 2011) - vagy az egyértelműen balkáni kapcsolatokat mutató a V. botterii (L. Pfeiffer, 1853) is szinte mindig olyan helyekről kerül elő nagyobb számban, ahonnan az Agardhiella-k is. A speciális, csak a Banaticumra jellemző fajokon kívül jóval szélesebb körben elterjedt fajok is ilyen habitat preferenciával rendelkeznek. Ide tartozik a hazánkban is előforduló V. subrimata (Reinhardt, 1871) - a Kárpátokban /. maritae és /. litoralis - és az Oxychilus depressus (Sterki, 1880). Nagyon gyakran találkozhatunk ezeken az élőhelyeken a Kárpátokban szintén nagy fajszámmal előforduló Platyla fajokkal. A Platyla fajok nem kifejezetten tekinthetők réslakóknak, de bizonyos fajaik legnagyobb gyakorisággal és egyedszámban a réslakó fajok mellől kerülnek elő. Különösen az apró termetű Platylaperpusilla (Reinhardt, 1880), P. similis (Reinhardt, 1880), valamint a kissé nagyobb termetű, a Kárpátokon kívül csupán a montenegrói partvidéken előforduló P. wilhelmi (A. J. Wagner, 1910). Ezen utóbbi faj romániai előfordulását az Agardhiella kutatás során sikerült regisztrálnunk.70

A réslakó fajok által dominált mintákban nagyon sok más - elsősorban sziklalakó - csigafaj is előkerült, de ezek nem tekinhetők réslakóknak, többnyire kedvezőtlen időjárási viszonyok elől (különösen szárazság idején) keresik fel a felszínközeli réseket, vagy egyszerűen üres héjaik bemosódásával jutnak a réslakók társaságába. Leggyakrabban a Faustina faustina (Rossmássler, 1835) faj különféle formáival (alfajaival?), a Morlina glabra striata (Westerlund, 1881) és Oxychilus montivagus (Kimakowicz, 1890), az Aspasita triaria (Rossmássler, 1839), illetve számos clausilida (Clausiliidae) faj héjával találkozhatunk a sziklák közötti résekben, üregekben. Nem volt ritka a 40-50 fajt is magában foglaló minta sem.

Mindenképp érdekes a Bükkben reliktumként előforduló Aspasita cf. triadis (M. von Kimakowicz, 1884) populáció feltehetően réslakó életformára való áttérése. Egyedeik időnként megtalálhatók sziklák tövében is, de élő állatokkal leggyak69 DELI-SUBAI 2011. 47.

70 DELI-SUBAI 2011. 46.

39