A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Deli Tamás: Agardhiella kutatások eredményei a Kárpátokban. A Munkácsy Mihály Múzeum puhatestű (Mollusca) gyűjteményének Agardhiella anyaga
Deli Tamás kővidék, a Cserna-folyó vízgyűjtője és a Vulkán-hegység karszterületei képezik. Ez a terület a már említett 3 nagy faunatartomány metszéspontjában helyezkedik el. Itt megtalálható az összes Kárpátokban élő, balkáni származású szárazföldi csigafaj, és itt a legmagasabb az ún. bánáti endemizmusok száma. A Banaticum peremterületeinek határát elsősorban a bordáscsigák (Aspasita) és a kascsigák (Agardhiella) a Bánátban endemikus fajainak együttes előfordulásai alapján húztuk meg. Az így körülhatárolt terület délen a Dunáig terjed, északon a Maros völgyét éppen átlépi, keleten pedig az Olt-völgyig húzódik. Ettől délebbre már nem élnek kárpáti fajok, északabbra és keletebbre pedig annyira megváltozik a fauna képe, hogy a bánáti endemizmusok eltűnnek, és csupán 1-2 balkáni származású elem elszórt állományaival találkozhatunk. Helyettük pedig a Banaticumban nem élő kárpáti fajok jelennek meg. Az Agardhiella-k élőhelye Az Agardhiella fajok hegyvidékhez, azon belül is sziklás aljzathoz kötődő, talajlakó, többségében vak állatok. Elsősorban mészkősziklák repedésiben, illetve nagyobb kövek közötti talajban, sokszor gyökerek között, speciális élőhelyi körülmények között élnek, Grossu67 szerint troglophil állatok. A Zaránd-hegységben találtunk élő Agardhiella domokosi példányokat, metamorfizálódott savanyú kőzeten is. Ez azt mutatja, hogy a korábbi véleményekkel68 ellentétben a genusz fajai nem kizárólag a mészkővidékek lakói. Az Agardhiella-k élőhely vizsgálata során felismertünk egy élőhelytípust, illetve egy olyan életmódot, amelyet eddig valószínűleg nem vizsgáltak malakológiai szempontból. Mai ismereteink szerint az ide kapcsolható fajok elsősorban a Balkánon és a csatlakozó kárpáti területek karsztvidékein fordulnak elő, és ez idáig a legnagyobb ritkaságoknak számítottak. Ide tartoznak az Agardhiella, Virpazaria, Klemmia, Gyralina, Troglovitrea genuszok, de nagy valószínűséggel ide sorolhatók a Clausiliiadae család Sciocochlea fajai is. A kőgörgetegek és kőfolyások mindig jó búvóhelyül szolgálnak a csigafajok számára. Ezeket idővel talaj fedi be, de a kövek közötti rések hálózata sokáig fennmarad. Itt sokkal temperáltabb hőmérsékleti és páraviszonyok alakulnak ki, ideális helyet adva a hűvös és nedvességkedvelő állatoknak. Idővel sok faj alkalmazkodhatott ehhez az életmódhoz, sokuk oly mértékig specializálódott, hogy elvesztették színüket és szemüket. Ilyen vak állatok pl. az Agardhiella fajok többsége, melyeket sokáig troglofil (barlanglakó) állatoknak gondoltak. A terepi munkák során azonban mi nem jártunk barlangokban, sőt többnyire ilyen üregek környékén sem, mégis viszonylag nagy számban gyűjtöttük házaikat. A legjobb gyűjtőhelyeknek a többségében felszínközeli, talajjal fedett köves területek bizonyultak. Néhány helyen, ahol élő egyedek is előfordultak, a kövek közötti réseket nem töltötte ki a talaj, és ezen 67 GROSSU-NEGREA 1968. 721. 68 GROSSU 1993. 311. 38
