A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Deli Tamás: Agardhiella kutatások eredményei a Kárpátokban. A Munkácsy Mihály Múzeum puhatestű (Mollusca) gyűjteményének Agardhiella anyaga
Agardhiella kutatások eredményei a Kárpátokban 90618/7; Munfii Välcan, N of Pärvule§ti (N of Tärgu Jiu), valley (gorge) of the §u§i(a Seacä, 390 m (33), leg: Deli, Horváth, Lennert, Páll-G., Subái, 2008. 05. 03., MMM 90625/1. Agardhiella banatica (Zilch, 1958) (3. tábla) Unikális szájadékformája miatt az egyik legkönnyebben elkülöníthető, és egyben az egyik legstabilabb taxonómiai helyzetű faj a genuszon belül. A Kárpátok egyik legérdekesebb völgyének, a Cserna-völgynek az endemikus faja. Meglepő, hogy a völgy leggyakoribb Agardhiella faját csak az 1950-es évek végén írták le, főleg, hogy a kutatók számára mindig is az egyik legkedveltebb gyűjtő- és kirándulóhely volt Herkulesfürdő és környéke. A héj jellemzése: A héj megnyúlt, gömbölyű csúcsú. Az embrinális rész 1,75 kanyarulatból áll, kissé szemcsézett, a tekercs többi része finoman bordázott, erősebben az alsóbb szakaszokon. Az utolsó kanyarulaton 70-92 (14-18/mm) bordát visel. Kicsiny, másodlagos bordácskák vannak a főbordák között, amelyek csak nagy nagyítással válnak láthatóvá. A héj 6-7,5 kanyarulatból áll, az utolsó kanyarulat a héj 45-60%-át foglalja el. A köldök nagyon szűk, hosszúkás. A szájadékban egy erős infraparietális és egy halovány anguláris található, mindkettő a szájadék belsejéből indul ki. A szájadék szemből nézve majdnem rombuszt formál. A szá- jadékszél egy erős parietálkallusszal kapcsolódik, gyenge szinulusz van az angularis alatt. A szájadék palatális fala majdnem egyenes, egy gyenge hullám a szuturánál figyelhető meg. A palatális szájadékszél az alsóbb részen és a bazális szél gyenge peremmel rendelkezik, kissé kiszélesedik (trapézt formál). A szájadékban egy szifószerű csatorna van az oszlopszél alján. Az oszloplemez erős, körbetekeredik, és mélyen a szájadék belsejéből indul. Oldalról nézve a szájadék szabályosan kifelé hajlik, és a columelláris oldal hullámos. Összehasonlítás: Ez a faj rokonságban lehet az A. tünde (Deli, 2010) fajjal, amelynek szintén rombusz alakú szájadéka van. Viszont az A. tünde héjának van parietalis lamellája és egy elnyújtott palatális foga az utolsó kanyarulat belső falán, valamint a palatális falon és az alapnál erős, a szájadékszéllel párhuzamosan futó megvastagodások (palatális és bazális szegőlécek) jelennek meg. Az összes többi Agardhiella fajtól könnyen el lehet különíteni a karakterisztikus rombusz alakú szájadéka által. Elterjedés: Az A. banatica eddigi ismereteink szerint kizárólag a Bánát központjában, a Cserna-völgyében előforduló endemizmus. A Cserna-völgy a Kárpátok délnyugati részének legnagyobb mészkővölgye, ahol nagy kiterjedésű, változatos felszínű sziklavadon található, kiváló életlehetőségeket biztosítva többek között az olyan réslakóknak, mint az Agardhiella fajok. Nem véletlen, hogy 4 Agardhiella fajt találtak eddig a völgyben, és mind közül a legnagyobb számban az A. banatica 21
