A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Novák László ferenc: Táj, település, társadalom változásai a Körösök vidékén
Táj, település, társadalom változásai a Körösök vidékén Gyomához Ege, Póhalom, Csudaballa; Endrődhöz Csákó, Csejt, Sima és Kis-Kon- doros; Szarvashoz Décse, Halásztelek, Káka, Nagy-Kondoros, Szénás.9 A 18. század közepére már megszilárdult a településszerkezet, sajátos nagyhatárú helységek övezték a Körös folyót Gyulától - Békéscsabán, Békésen, Mező- berényen, Gyomán, Endrődön, Szarvason, Öcsödön át - Kunszentmártonig. A vidék elvadultsága, a viszonylagos zártsága, távol fekvése a fontosabb kereskedelmi központoktól (Szeged, Nagyvárad) az élet, a gazdálkodás lehetőségeit is hátrányosan behatárolta. Ezzel kapcsolatban szükséges idéznünk a kiváló szarvasi tudós gazda-lelkész Tessedik Sámuelt, aki így ír 1786-ban: „Ama’ Török- és Keresztény vértül imitt amott meg-hízott és 100. esztendőktül fogva nyugalomban állott föld, tsak tsekély fáradsággal-is a’ leg szebb gabonát termette; a’ Paraszt tsak egyszer szántott, még-is a’ leg szebb búzát aratta. Marhája olyatén fűben legelt, melybül a’ Magyar Országi Ökörnek, ha azok száz számra együtt feküdtek, nyugot- tak, tsak a’ szépen ki-nőtt szarvaknak hegyek látszott-ki. A’ Paraszt kivált a megszállásnak elein, szánthatott és használhatott, ahol néki leg-jobban tetszett; mert szántó-föld, rét mező elég volt.”10 A 18. század közepére kialakult tehát a sajátos településrendszer: a falvak központja a folyó melletti árvíztől mentes hátságon épült ki, s a határ magasabb fekvésű, jó talajú déli területét parlagoló, legelőváltó szántóművelés alá fogták, míg a laposabb részeken, a Körösön túli területeken szénatermesztés folyt, s legeltették a jószágot. Természetes és szükséges módon alakult ki a határbeli szállásrendszer. Távol a belsőségi háztól, határbeli üzemközpontot hoztak létre, ahol a jószágot télen is tartani lehetett, s a földművelés is könnyen mehetett végbe. Gyomán ez a Keselyős, amely hasonló néven ismert a mezőberényi szomszédos határon is. Györffy István figyelt fel az ezen a területen lévő gazdasági üzemközpontokra az első katonai térképfelvételek vizsgálata során, amelyet „Tiami szállások” néven tüntetnek fel.11 Györffy vei ellentétben arra az álláspontra jutottunk, hogy ez a szállásterület nem önálló szórvány település, hanem Gyoma határához tartozik, a településrendszer és az üzemszervezet szerves része. Tessedik Sámuel a kor tudós szemével láttatja mindezt: „A’ Paraszt [...] az ő távol eső gazdaságának időrül időre, sokkal több költséggel, marhája fáradságával, idővesztéssel, és más száz féle őtet valóban sanyargató terhel kell gondját viselni [...] A’ Paraszt által látja azt, hogy lehetetlenség a’ háztul illy igen távol mezőnek és gazdaságnak illendőképpen gondját viselni; ez által akar magának segíteni, hogy a’ falutul 1. 2. és 3. mérföldnyire is, úgy nevezett szállást, házat és istállót építtet, a’ hova gabonáját a’ messze való jószágrul ’s mezőrül öszve hordatván, marháit is ott telelteti; röviden majd minden gazdaságbéli dolgait ott viszi végbe” - írja a 18. század végén.12 9 MENDÖL 1981. 55-66. 10 TESCHEDIK 1786. 27-228. " GYÖRFFY 1943. 100. 12 TESCHEDIK 1786. 232-235. 199
