A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Seres István: A sarkadiak küzdelme a hajdúszabadság visszaszerzéséért - Források (1712-1768). (Előmunkálatok a "Sarkadi hajdúk" című monográfiához)
A sarkadiak küzdelme a hajdúszabadság visszaszerzéséért „ház” telkük volt Sarkad városában, a békési tanú pedig „Franciscus Csarnai”, azaz: Csarnai Ferenc volt. Emellett a források rossz értelmezése is számos félreértésre adott okott. így pl. Békés megyei történészek rendre azt a következtetést vonták le, hogy a sarkadiak ügyében megszólaltatott békési tanúk a városukat 1703-ban elhagyni kényszerültek s a sarkadi sáncban katonáskodó kurucok közül kerültek ki. Már korábban is utaltunk rá, hogy a sarkadi hajdúk 1710-ben nem azért kérték II. Rákóczi Ferencet és Károlyi Sándor tiszántúli vezénylő generálist, hogy ne engedjék hazatérni a békésieket, mert akkor elvesztették volna katonáik egy részét,10 hanem mert az északabbra (Szabolcsba és a hajdúvárosokba) menekült békésiek távollétében ők művelték, használták és halászták az elhagyatott város szántóit, legelőit és vizeit!11 A teljes anyag bemutatását tehát a fenti és az ahhoz hasonló tévedések elkerülése miatt is fontosnak tartjuk. A lakóhelyeik szerint meghallgatott tanúk életrajzi adatai és vallomásai ugyanakkor az egyes települések és családok történetére nézve is fontosak, hiszen az egyes vallatások jól elkülöníthetők egymástól aszerint, hogy a közeli települések régi lakóit hallgatták meg vagy pedig a Sarkadról elszármazottakat! A három Békés megyei település esetében pl. egyértelmű, hogy olyan idős személyeket kerestek meg, akik a kuruc függetlenségi harc előtt is itt éltek, s településük köztiszteletben álló feddhetetlen polgárai voltak. A tanúk között ugyanakkor a város történetében fontos szerepet játszó személyek leszármazottai is megjelennek, mint a Sarkadon 1721-ben is birtokos Bihari Nagy család tagjai, akik Csatáry János sarkadi kapitány unokái voltak. A sarkadiak privilégiuma mellett tett vallomást a már meglett korú debreceni cívis, Mónay Pál, II. Rákóczi Ferenc egykori kedvelt híve és nagykunsági vicekapitánya, vagy Szoboszlay Sámuel, a híres sólyomkői várkapitány, aki Szabó Sándor sarkadi kapitány fogságba esése után 1710-1711 fordulóján mintegy hat héten át töltötte be a sarkadi parancsnoki tisztet. Újabb kutatásainkból tudjuk, hogy a vár 1711. január 11-i feladásakor Szoboszlay nem a legjobb emlékekkel vált meg a sarkadiaktól, s éppen ezért érdekes, hogy tíz esztendővel később határozottan kiállt mellettük. Az pedig már csak izgalmasabbá teszi a dolgot, hogy ekkori felesége nem más volt, mint a Sarkadon birtokos Csatáry unokák egyike: Bihari Nagy Mária! A számba jöhető, de meg nem hallgatott tanúk között említették még Fodor Pált, Bihar vármegye sárréti szolgabíráját, és a Mihályfalván élő Gödény Pált, Rákóczi híres gyalogezredesét, a diószegi felkelés egyik vezetőjét, de még sokáig sorolhatnánk a tanúk között felbukkanó érdekes személyiségeket. Bár a Leelőssyek levelesládájából ismertetett 1724. és 1728. évi sarkadi tanúvallatások anyagai mind ez idáig nem kerültek elő, az 1731-1732-ben felvett vizsgálati anyagokat ugyancsak sikerült megtalálnunk Bihar vármegye levéltárában. Fentebb egy 1768-as forrásra is utaltunk, amelyből Márki a Leelőssyek egyik vitéz 10 Ezen a véleményen volt Zsilinszky Mihály is. ZSILINSZKY 1872. 24. “ SERES 2006. 219-220. 127
