A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)
Seres István: A sarkadiak küzdelme a hajdúszabadság visszaszerzéséért - Források (1712-1768). (Előmunkálatok a "Sarkadi hajdúk" című monográfiához)
Seres István ősének, Leelőssy Jánosnak a török elleni hősies helytállását idézte. A közel száz éves kort megélt Leelőssy János „több társaival 42 esztendeig császár hűségire török ellen hadakozott a sarkadi várban” - idézi a történetíró.12 A család birtokában volt okmány párját ugyancsak Bihar vármegye levéltára őrizte meg számunkra. Kutatásaink során azonban nem csak a már korábban is idézett források egyik-másikára sikerült rábukkannunk. A Márki által használt források közé jól illeszkedik a Sarkaddal szomszédos egykori Köteremetén, 1712. december 17-én rögzített tanúkihallgatás anyaga, mely a Sarkad jogos birtokosaként fellépő Rhédey család tulajdonjogát firtatta Sarkadon, Köteremetén, Kötegyánban, valamint Ant, Baj és Sáp helységekben. A város történetében fontos szerepet játszó nagybirtokos család a későbbiekben is igyekezett érvényt szerezni érdekeinek, ezért tartjuk fontosnak közölni Sarkad legendás kuruc kori várkapitányának, Szabó Sándornak egykori generálisához, Károlyi Sándorhoz írt levelét 1727-ből. Károlyi a kuruc függetlenségi háború után is kapcsolatban maradt a sarkadiakkal, fennmaradt adatok szerint ez elsősorban gazdasági jellegű volt, így hol szalonnáért, hol magméhért13 fordult a méhészetéről és makkerdeiről is nevezetes városban élő régi híveihez. Elsősorban a nemességigazolási anyagok között számos, ma is meglévő sarkadi család múltjáról kerültek elő források, melyek a város hajdúmúltjáról is tartalmaznak használható adatokat. A felsoroltakhoz hasonlóan ezek is tanúvallatások, melyek során többnyire sarkadi lakosok vallanak társaik, ill. azok családjai nemességéről, az azt igazoló armális hollétéről vagy éppen a városban és környékén levő birtokaikról. A szép számú forrás közül most a Sajti (1725), Pribék (1726), Bende Szabó (1730) és a Leelőssy család (1765, 1768) nemességével, ill. birtoklásával kapcsolatos vizsgálatok anyagát mutatjuk be. Jellemző, hogy a Sajtiak armálisának elvesztését a helyi lakosok ugyanúgy a szentjobbi vár 1687-ben Sarkadra törő magyar katonaságának tulajdonították, mint a város privilégiumának elvesztését négy évvel korábban megemlítő tanúk. A sarkadi Pribék János és Bende Szabó János egyaránt az ország és az uralkodó mellett hadakozó felmenőik jogán voltak a helyi közbirtokosság megbecsült tagjai. Az utóbbi férfiú kapcsán felvett jegyzőkönyv Békés megyében készült, ami nem is véletlen, ugyanis a sarkadi földbirtokos a dobozi eredetű Megyery család leszármazottja volt, s a sarkadi várban vitézkedő nagyapja, Megyery Gáspártól rámarad birtokán gazdálkodott. Mindez azért is érdekes, mert rámutat arra, hogy a Sarkaddal szomszédos Doboz, többnyire manumittált lakosai közül többen is a sarkadi vár katonái voltak, mivel földesuruk, Dobozi Veres Márton előbb nagyváradi várnagyként, majd sarkadi kapitányként szolgált. A török ellen hadakozó Leelőssy ősök tetteiről leginkább csak a későbbi visszaemlékezések tanúskodnak, mi a Márki által is ismert és idézett 1868. évi tanúvallatás anyagát kiegészítettük egy három évvel korábbi, hasonlójellegű okmánnyal. 12 MÁRKI 1877. 130-131. 13 Az anyakasban levő család elnevezése - S. I. 128
