A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)

Seres István: A sarkadiak küzdelme a hajdúszabadság visszaszerzéséért - Források (1712-1768). (Előmunkálatok a "Sarkadi hajdúk" című monográfiához)

Seres István

megye 1721. évi jegyzőkönyvére (IV. köt. 70-101.),’ részben a város levéltárára hivatkozik,1 2 egy ízben pedig (a szeptember 12-i tanúvallatás kapcsán) a Leel-Őssy család levelesládáját jelöli meg forrásaként, bár ez utóbbi nagy valószínűséggel elírás lehetett.3 Elsősorban a sarkadi sánc 1711. január 11-i feladását követő események történetével kapcsolatban idéz Márki két vagy három 1731-ben és 1732-ben felvett tanúvallatást, melyek közül egy 1732. január 19-én kelt. Ezekre a város iratai között bukkant rá.

A város, ill. a vármegye életében jelentékeny szerepet játszó helyi Leelőssy család 7. számú okirata a gyulai tiszttartó által elfoglalt remetei erdő ügyében 1724. november 12-én eszközölt tanúvallatás volt, melyből többször is idézi egy Nagy András nevű 79 éves sarkadi öregember elbeszélését.4 Ugyancsak a Leelőssyeknél (97. számú okmány) talált rá egy 1728. november 30-án felvett tanúvallatásra, amely többek között Kölüs János 80 esztendős, Török Mihály 70 esztendős és Un- gor János 72 esztendős sarkadi lakosok visszaemlékezéseit tartalmazta a régi Sarkad városa jogállásáról.5 Végezetül még a török elleni harcokban kitűnt Leelőssy János vitézsége kapcsán 1768. június 12-én felvett tanúvallatást említjük meg, mely a Leelőssyek 25. számú okmánya volt.

Márki óta mindössze az 1721. évi tanúvallatás július 18-án felvett szakaszára történt hivatkozás, melyben Békés megyei - békési, dobozi és szeghalmi - tanúkat hallgattak meg, s ezt a részt közölték is a már idézett Bihar vármegyei jegyzőkönyv alapján.6 Ez utóbbi bejegyzés azonban több helyen nehezen olvasható vagy pontatlan. így pl. maga Márki is említi, hogy a Sarkadon önálló tulajdonrésszel bíró Csatáry leszármazottak szerint felmenőiknek többek között „tizenkét száz telkük” volt a városban.7 Az erdélyi fejedelemség oltalamzásában hosszú évtizedeket eltöltő dicső kapitányok életük során komoly vagyont gyűjtöttek össze, fejedelmi adomány, öröklés és vásárlás útján, ám a „tizenkét száz”, vagyis 1200 telek még az ő vagyonukhoz mérten is soknak tűnik!8 Egy másik helyen pedig egyik békési tanú nevét Csarnai „Boruzs”-ként közölték,9 ami elgondolkodtatja az olvasót, pláne, hogy az eredeti jegyzőkönyvet megtekintve mi sem tudtuk másféleképpen kiolvasni az egyértelműen hibás keresztnevet. A tanúvallatási jegyzőkönyvnek azóta már több többé-kevésbé korabeli másolatát is megtaláltuk, s ezek között ott található a négy, pecsétekkel hitelesített eredeti okmány is az 1721. évi közgyűlési iratokat tartalmazó iratcsomók egyikében! Ez utóbbiban jól olvasható, hogy a Csatáryaknak tizenkét

1 MÁRKI 1877. 173. 1. jz.; MÁRKI 1924. 37. 24. jz. (július 24.); Uo. 30. jz. (szeptember 12.).

2 MÁRKI 1877. 175. 1. jz.; MÁRKI 1924. 43. 67. jz.

3 MÁRKI 1924. 34. 11. jz.

4 MÁRKI 1877. 170. 1. jz.

5 MÁRKI 1877. 60. 1. jz., 173. 2. jz.

6 MERVÓ 1972. 447-489.

7 MÁRKI 1877. 132. (Bihar vármegye jegyzőkönyve alapján - S. I.)

8 A Sarkadi Csatáry család történetére nézve lásd újabban: SERES 2011.

9 MERVÓ 1972. 448.

126