A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35. (Békéscsaba, 2012)

Seres István: A sarkadiak küzdelme a hajdúszabadság visszaszerzéséért - Források (1712-1768). (Előmunkálatok a "Sarkadi hajdúk" című monográfiához)

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35 (2012) 125-196.

A SÁRKÁDIÁK KÜZDELME A HAJDÚSZABADSÁG VISSZASZERZÉSÉÉRT Források (1712-1768).

(Előmunkálatok a „Sarkadi hajdúk” című monográfiához)- Seres István A török- és Habsburg-ellenes harcokban vidékünknek legendás hírnevet szerző sarkadi hajdúk történetét máig is a legalaposabban feldolgozó Márki Sándor elsősorban a városi levéltár anyagára, valamint a helyi Leelőssy család levelesládájában rejlő iratgyűjteményre hagyatkozhatott. A korabeli levéltárügyre jellemző, hogy a kiváló tudós Bihar vármegye akkor még Nagyváradon őrzött levéltárát is csak egy-két hivatkozás erejéig tekinthette meg, s ezirányú kutatása ki is merült a nemesi közgyűlés legrégibb jegyzőkönyveinek a tanulmányozásában. Sarkad városát alig néhány évvel azelőtt érte pótolhatatlan kulturális veszteség: az 1866. évi tűzvész során szinte teljesen megsemmisült a városháza padlásán őrzött levéltár iratanyaga, így a fiatal történész legrégibb forrása néhány tanúvallatás lehetett az 1720-1730-as évekből. így végső soron a térség történetében hosszú ideje jelen lévő helyi eredetű birtokos család, a Leelőssyek iratanyaga volt az, amit Márki leginkább felhasználhatott. A családi levelesláda száznál is több eredeti okmányt tartalmazott, ám ezek jelentős része sem nyúlt vissza a Rákóczi-szabadságharc előtti időszakra, s az a néhány okmány is többnyire hitelesített másolat lehetett.

Az elmúlt évszázad viharai Márki forrásait sem kímélték; a Leelőssyek levelesládájáról, ill. a benne volt okmányok hollétéről még a család ma élő tagjai sem tudnak, a város Gyulán őrzött iratanyagában pedig egy 1799. évi okmány a legrégibb, a törzsanyag pedig 1876-tal kezdődik! Márki kora óta viszont nagy szerencsénkre a levéltárügy is hatalmasat fejlődött, és a város történetéhez használható regionális és országos levéltárak, gyűjtemények anyagai némileg pótolják az elveszett iratanyagot, nem is beszélve az olyan forrásokról, amelyek ismeretlenek voltak a 19. század második felében.

Amikor jelen sorok írója belevágott a „Sarkadi hajdúk” című monográfia írásába, elsődleges feladatául tűzte ki a Márki által használt források újbóli feltárását. Mivel Bihar vármegye 1660 előtti levéltára Nagyvárad elestével szinte teljesen megsemmisült, és az utána következő bő negyven esztendőből sem áll rendelkezésünkre helyi iratanyag, a város török kori történetével, s azon belül is a hajdúvárosi kiváltsággal kapcsolatban Márki leginkább a Rákóczi-szabadságharc után készült tanúvallatások adataira támaszkodhatott. Ezek közül a legfontosabb egy 1721. évi jegyzőkönyv, amit július 18-án és 24-én, valamint szeptember 12-én és 22-én Bihar és Békés vármegye hatóságai rögzítettek, s összesen 68 tanút hallgattak ki Sarkad jogállásával kapcsolatban. A terjedelmes forrás kapcsán részben Márki Bihar vár125