A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Brauer-Benke József: A tárogató története
A tárogató története A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a tárogató kifejezés a tár ige gyakorító képzős alakjának folyamatos melléknévi igeneve, amely alapján a tárogató síp eredeti jelentése „nyitogató, billegető, billentyűs síp” lehetett.54 Sárosi Bálint megjegyzi, hogy a billentyűs síp magyarázat kizárható, mert a hangszertípus eredeti alakjában nem rendelkezett billentyűzettel, ezzel szemben valószínűvé teszi a hangutánzó eredetet. A hangutánzó eredet melletti analógiaként felhozható a latin tarantantara, a francia tarot, a szerb tarakac és a horvát taroro.55 Haraszti Emil onomatopoeia alapú vizsgálatában kifejti, hogy a tara prefixum igen sok nyelvben (vend-taragaw, horvát-taroro) átvonuló hangutánzó gyök, amely a hangszernevek elnevezésében jelentkezik.56 Az eredetileg „taragató” síp elnevezésből tehát a népetimológia útján alakult ki a tárogató síp, majd a síp elhagyásával a tárogató elnevezés. A lausitzi szorbok szintén használnak egy eredetileg duplanádnyelves nyelvsípot, amelynek hangutánzó eredetű elnevezése a tarakawa vagy taragaw. A szorb pásztorok körében 1682-ben bukkan fel először a hangszertípus, és a 18. században éli fénykorát.57 Bíró Izabella szerint Mátyás király katonái révén, esetleg a 17. században vándorló német zenészek által került a tarakawa Lausitzból Magyarországra, és az idegen elnevezés magyarosításával alakult ki a magyar tárogató elnevezés.58 Curt Sachs véleménye szerint a tárogató kifejezés összefüggésbe hozható az 1600-as évek taratantara-trombita onomatopoetikus kifejezésével, ezért Bíró Izabella is arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a tárogató szó hangutánzó eredetű jövevény kifejezés. Réthei Prikkel Marián a tárogató kifejezést Baranyai Decsi Csimor János pro- verbium gyűjteményében levő magyarázata után („Szitockal, átockal tárogató ember”) metaforikus használatú, lármázó, kiabáló ember jelentésben véli elképzelhetőnek.59 Ez a magyarázat párhuzamba hozható Pais Dezső a gajdol kifejezésre vonatkozó nyelvészeti vizsgálatával, ahol arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a 13-14. századi tulajdonnévi alkalmazású, „trombitás” jelentésű gajd-ot előadó, személyt jelentő szó a későbbiekben a gajdos, gajdoskodik szavak formájában a részegség jelentéskörébe tartozó kifejezéssé válik.60 Magyar nyelvterületen a 17-18. században a népi salmejeknek két elterjedt elnevezése a töröksíp és a tárogató. Ez utóbbi elnevezés tudatos átvétele a szimpla nádnyelves, billentyűzettel ellátott, szintén tárogatónak elnevezett hangszertípus, amit 1896-ban Schunda-Venczel József pesti hangszerkészítő és zenész fejlesztett ki a korábbi billentyűzet nélküli, duplanádnyelves nyelvsípból. Az eredetileg dupla54 TESZ III. 1976. 856. 55 SÁROSI 1998. 150. 56 HARASZTI 1926. 20. 57 RAUPP 1966. 17. 58 BÍRÓ 1969. 211. 59 RÉTHEI 1918. 8. 60 PAIS 1975. 182. 289
