A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Csobai Erzsébet - Majoros Gábor: A nyulak tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja
A nyúlok tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja volt tökéletes az életképessége, ezért bizonyos részük képtelen volt a csigák fertőzésére. (Nem lehetett ugyanis megállapítani, hogy a gyűjtés előtt a bélsár mennyi ideig száradt a külvilágon.) A kísérlet mindenesetre bizonyította, hogy a kistestű csigák eredményesen fertőzhetők Protostrongylus-lárvákkal, vagyis kicsinységük ellenére képesek teljesen fejlett L3 lárvát kihordani a testükben. 9. Egy, illetve három hónappal a házinyúl fertőzött csigákkal való kényszeretetése után a bélsárból történő lárvaizolálás során nem találtunk tüdőféreglárvákat. Noha a szakirodalom a morfológiai vizsgálatok alapján úgy véli, hogy a mezei nyúl tüdőférgei meg tudnak telepedni házinyúlban is, nem tudtuk bizonyítani, hogy a mezei nyúl élőhelyén gyűjtött, fertőzött köztigazdák patens fertőzést képesek létrehozni a házinyúlban. Bár más kutatóknak már sikerült a Lepus timidus tüdőféreg fertőzését házinyúlra átvinni,36 a kísérletben használt állat nagyon fiatal, mindössze 3 hónapos volt, illetve az L3 lárvákat egy csövön keresztül egyenesen a gyomorba juttatták. Lehetséges tehát, hogy a mezei nyúlnak és az üregi nyúlnak élesen elkülönült tüdőféregfajai vannak, és a Babos által 1959-ban leírt, de azóta mások által soha meg nem figyelt P. oryctolagi, biológiailag is elkülönül a mezei nyúl tüdőférgeitől. 10. A 326 vizsgált nyúltüdő minta közül mindössze kettő volt tüdőférgekkel fertőzött, amelyek Kecskemétről, illetve Kiskunfélegyházáról származtak. Mindkét tüdőben a Protostrongylus tauricus (Schulz és Kadenazii, 1949) faj nőstényeit és hímjeit találtuk (13-18. kép). A férgek egyedszámát nem tudtuk megállapítani azok feldarabolódása miatt, de a két fertőzött tüdő mindegyikében legalább egy-egy ivarérett hímet és több ivarérett nőstényt találtunk. A megvizsgálható részek alapján a férgek morfológiai jellemzőit az alábbiakban adjuk meg. A kifejlett hím férgek hossza 34, illetve 54 mm volt, maximális szélességük 0,22 mm. Az ideggyúrú a feji végtől kb. 0,2 mm-re volt látható. A nyelőcső 0,4 mm hosszú. A farki vég (16. kép) a bursa előtt ívet alkot. A két spiculum alaptörzsből és disztális végén kiszélesedő két szárnyból áll (17. kép), hossza 0,36-0,46 mm volt. A gubernaculum fejéből három nyúlvány indul ki, kettő laterálisán, egy ventrálisan. A fej disztális vége egyesül a gyengén kitinezett testtel, mely a páros lábakba megy át. A lábak disztális végükön 6 fogacskát viseltek (18. kép). A gubernaculum feje 0,028-0,036 mm, a lába 0,11 mm hosszú. A bursa feltűnően két lebenyre osztott. A ventrális bordák egyenlő hosszúak, szorosan egymás mellett fekszenek, s alig voltak láthatóak. Az elülső laterális borda rövidebb, mint a többi, azoktól izoláltan fekszik. A középső és hátulsó laterális bordák egyenlő hosszúak, és egymáson fekszenek. A külső dorzális borda izoláltan fekszik. A dorzális borda a genusra jellemző módon gömbszerú, két elülső és három hátulsó papillával, ezeken kívül egy vékony hártyával ellátott, hosszú szárú papillával. A nőstények hossza 68-80 mm, szélességük 0,16-0,19 mm között volt. Farki végük a fajra jellegzetes morfológiát mutat (13-15. kép). A vulvától a farki vé36 KRALKA-SAMUEL 1984. 63
