A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Csobai Erzsébet - Majoros Gábor: A nyulak tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja
Csobai Erzsébet - Majoros Gábor hasonlításból, akkor is 218 apró héjú példányra esik a 34 potenciálisan nagyobbra növő példány. A Truncatelliná-k azonban általánosan elterjedt lakói a gyepeknek, és éppen nagy egyedszámuk az egyik oka annak, hogy a kistestű fajok egyedei számbeli fölényben vannak a nagyobb testűekkel szemben. Különösen a Truncatel- lina, Pupilla, Vallonia, Euconulus és Granaria fajok találhatók meg a nem művelt, természetes gyepekben,35 amelyek példányait mi is nagyobb gyakoriságban tudtuk kimutatni a többi csigánál. Ebből arra következtetünk, hogy a protostrongylidákat hordozó nyúlok élőhelyén, bármely időszakban, az aprótestű csigák egyedszáma nagyságrenddel is többszöröse lehet a nagyobb csigák egyedszámának. Mivel a legtöbb gyepben csak apró fajok élnek, és a nagytestűek elsősorban erdő- és bozótlakók, valójában az apró példányok mennyisége akár több nagyságrenddel is nagyobb lehet a nagyobb példányok mennyiségénél egy adott élőhelyen. 7. A Csíki-hegyeken a 2007. 09. 03-ától 2007. 10. 31-éig tartó időszakban 8 T. cylindrica, 1 G. frumentum, 24 Z. detrita és 4 E. sírigella\ a 2008 . 04 . 09-étől 2008. 05. 07-ig tartó időszakban pedig 25 Z. detrita, 17 X. obvia, 82 V. costata, 46 T. callicratis és 6 Pupilla triplicata élő egyedet gyűjtöttünk. Ezek között nem találtunk tüdőféreglárvákkal fertőzött példányokat, annak ellenére, hogy az ott talált bélsárminták rendszeresen tartalmaztak ilyen lárvákat. Ezek szerint, még olyan élőhelyen is, ahol a nyulak bizonyíthatóan fertőzöttek tüdőférgekkel, a csigák között nagyon ritka lehet a tüdőféreg lárvával fertőzött példány. Az üres héjak nagy tömegéhez képest élő csigákat jóval kisebb számban lehet találni, tehát a nyúl eleve kevés olyan csigával találkozhat, amelyikben egyáltalán élő féreglárva lehet. 8. A 2007. 08. 30. és 2007 . 09. 03. között terjedő időszakban összesen 70 (38 darab 2 mm-es V. costata, 17 darab 1 mm-es T. cylindrica, 9 darab 5 mm-es G. frumentum és 6 darab 4 mm-es C. lubricá) csiga mesterséges fertőzése alkalmával tizenhat V. costata egyed (7. kép) és egy T. cylindrica egyed (8. kép) fertőződött a nyúlbélsárból nyert lárvákkal. A fertőzés után négy héttel a csigákban általában egy-egy lárvát találtunk, de egy Vallonia 2, egy másik pedig 3 lárvát hordozott a talpában. Az egyes lárvastádiumok fejlődésének folyamatát (9-11. kép) a velük párhuzamosan fertőzött X. obvia csigákban követtük. A Vallonia és a Truncatellina csigákban jól fejlett L3 lárvákat találtunk, amelyek a természetes fertőzöttséget hordozó, és a párhuzamosan fertőzött X. obvia-ban talált lárvák morfológiájával is megegyeztek (12. kép). A kísérletre felhasznált csigáknak mintegy negyede fertőződött Protostrongylus-lárvákkal. Ez a fertőződési arány jóval rosszabb volt, mint a mesterségesen fertőzött X. obvia esetében, amelyek közül 18 egyed fertőződött a lárvákkal. Mivel a X. obvia talpának felülete legalább ötvenszerese a Vallonia vagy Truncatellina csigák talpának, a lárvák behatolási esélye nagyobb a nagytestű csiga esetében. A kis csigák fertőzésének viszonylagos sikertelensége annak következménye is lehetett, hogy a réten heverő nyúlbélsárból izolált lárvák nem mindegyikének 35 KERNEY-CAMERON-JUNGBLUTH 1983. 62
