A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Csobai Erzsébet - Majoros Gábor: A nyulak tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja
Csobai Erzsébet - Majoros Gábor lyukbőségű, selyem vagy nejlon szitaszövet közepére helyezve belemerítettük a pohárban lévő vízbe úgy, hogy a víz a bélsarat teljesen ellepje. Az izolálási idő bogyós bélsárnál legalább 1-2 óra volt, de általában 24 óra. Ennyi idő alatt a lárvák a pohár fenekén összegyűltek. Ezután a bélsár a szitával együtt kiemelhető a pohárból. A fenekén elkeskenyedő pohár legmélyebb pontjáról az üledéket, mely a lárvákat is tartalmazta, a vízbe merített 0,5 ml-es pipettába sodortattuk, és 5 centiméteres átmérőjű Petri-csészékbe vittük át. A lárvák megkülönböztetését egyéb tüdőféregfajok lárváitól azok jellegzetes farki vége alapján végeztük. A Protostrongylus-lárvák közös tulajdonsága, hogy testük áttetsző (nem vagy alig granulált), és a farki vég sima hegyben végződik, farki függelék nincs, a mozdulatlan lárvák testtartása jellegzetesen begörbült, testük kontúrjai kifejezettek, élesek.30 Csigák mesterséges fertőzése A csigafertőzéshez 2007 augusztusától novemberéig a Csíki-hegyek területéről folyamatosan gyűjtött, mezei nyúl bélsárból izolált L1 lárvákat használtuk, annak kiderítésére, hogy a parazita végleges gazdájának élőhelyén előforduló apró csigafajok közül egyáltalán melyek lehetnek fogékonyak a tüdőférgekkel történő fertőzésre. (Erről a területről gyűjtött talajminták feldolgozása során egyúttal megvizsgáltuk, hogy milyen csigafajok fordulnak elő az adott területen.) A kísérlethez felhasznált fertőzésmentes csigákat a Széchenyi-hegy déli végében a Farkas-árok bejáratánál, a Borbála-lépcsőnek nevezett sziklasövény mentén, a sziklazugokban lepergő törmelékből gyűjtöttük. Mivel ezen a területen nyu- lak és patás vadak nem élnek, és háziállatok legeltetése sem folyik, az itt élő apró csigafajok biztosan mentesek tüdőféreglárváktól. E csigafajok mindegyike előfordult a fertőzött nyulak élőhelyén is. A kísérlet során a Vallonia costata, a Granaria frumentum, a Cochlicopa lubrica és a Truncatellina cylindrica fajok juvenilis és aduit egyedeit tettük 3-4 órára az L1 lárvákat tartalmazó szuszpenzióba, mely nagyjából a természetes fertőződéskor fennálló körülményeket - például az esővízbe jutó lárvákat és az eső után mászkáló csigákat - tükrözte. A fertőzésre használt tüdőféreglárvák pontos számát nem tudtuk meghatározni, mert a lárvák pontos megszámolása azok jelentős arányú pusztulásával járt volna, de csigánként legalább 5-10 lárva volt a szuszpenzióban. Mivel a természetes körülmények között, az 1-2 centiméteres héjnagyságú csigák zömében is csak 1-2 lárvát lehet találni, ez a lárva-csiga arány elegendő kellett, hogy legyen a néhány milliméteres csigák és a lárvák megfelelő gyakoriságú találkozásához, azaz a fertőzés létrejöttéhez. A fertőzési idő eltelte után a csigákat egy likacsos tetejű műanyag dobozba tettük, ahol a vizsgálatukig kevés avartörmeléken és nedvesített enyvmentes (kéz30 NEMESÉRI-HOLLÓ 1972. 52
