A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Csobai Erzsébet - Majoros Gábor: A nyulak tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja
A nyúlok tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja Csigahéjak kimutatása bélsárból Először kísérletet végeztünk a nyúlbélsárba kerülő csigadarabkák kimutatása céljából. Száraz takarmányt - pl. granulált tápot, száraz rozskenyeret - is szívesen fogyasztó házinyúl táplálékába vegyes csigahéjtörmeléket kevertünk. Ezt úgy végeztük, hogy nagy mennyiségű, apróra tört Truncatellina, Granaria, Xerolenta, Cochlicopa csigák héjdarabjait sütöttük kisebb, a bélsár megfelelő időben való ürülését jelző festékszemcséket is tartalmazó rozsliszt-pogácsákba (3. kép), amelyet az állat ad libitum elfogyasztott. A pogácsák elfogyasztása után az ürített bélsarat, illetve minden egyéb nyúlbélsármintát az alábbi módon vizsgáltuk meg. A bélsármintát bélsárbogyónként 100-200 milliliter vízzel elkevertük, majd 5 perces ülepítés után, mialatt az apró szemcsés, ásványi anyagokból álló frakció leülepedett az edény aljára, a növényi rostok pedig a felszínen gyűltek össze, a felülúszó 2h részét leöntöttük. A visszamaradt részt újból felöntöttük vízzel, és az alábbi műveletet többször megismételtük, mindaddig, amíg a szuszpenzió víztisztaságú lett. Ezt követően a dekantátumot Petri-csészébe öntve sztereomikroszkóp alatt átvizsgáltuk - ahol a nagyobb héjdarabok festés nélkül is jól láthatók, és az adott csigafaj meghatározására is alkalmasak voltak. A sztereomikroszkóppal nem kivehető struktúrájú, nagyon apró szemcsés üledéket pipettával tárgylemezre vittük, és áteső-fényes mikroszkóp alatt, nagyobb nagyítással vizsgáltuk meg azokat. Mivel a bélsárból nyert finomabb üledékszemcsék között sok hasonló alakú volt, festési eljárást alkalmaztunk a csigahéjdarabok felismerésének megkönnyítésére. A desztillált vízzel átmosott üledéket néhány csepp Mayer-féle timsós hematoxi- linnel29 elkevertük, majd egy perc után ismételt csapvizes mosással kicsaptuk, és kimostuk a felesleges festékoldatot. A savanyú pácfesték élénk-lila réteggel vonta be a kalcium-karbonát és fehérje-mátrix (conchiolin) tartalmú héjdarabkákat, amelyek így jól elkülöníthetőek voltak az ásványi szemcséktől. (A szerves anyag nélküli mészkő- és dolomitszemcsék nem vagy alig festődtek a hematoxilinnal, és amorf alakjuk is eltért a lapos, aragonit-kristályokból álló héjdarabkák szerkezetétől.) Ezt a módszert alkalmaztuk a lőtt nyulak gyomortartalmából dekantálással nyert ftnomszemcsés frakció, illetve a természetben gyűjtött bélsárminták vizsgálatához is. Tüdóféreglárvák izolálása bélsárból A mozgékony fonálféreglárvák, így a tüdóféreglárvák is, a vízbe merített bélsárból - pozitív hidrotropizmusuk folytán - a vízbe vándorolva abban leülepednek. Az általunk alkalmazott Baermann-féle poharas lárvaizolálás kúpalakú, talpas, kb. 250 ml-es ülepítő-pohárban történik, amit kb. %-éig langyos vízzel töltünk meg. A vizsgálandó bélsarat egy 15 x 15 cm-es, négyszögletű, 125-250 /rni-es 29 KRUTSAY 1980. 51
