A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Csobai Erzsébet - Majoros Gábor: A nyulak tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja
A nyúlok tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja tak a nyúl környezetében, és a boksz oldalán mászkáltak, vagy helyhez rögzülve pihentek. A megfigyelési idő után a csigákat összegyűjtöttük a nyúl környezetéből, illetve az állattól származó, hetente összegyűjtött hullatékot megvizsgáltuk csigahéjmaradványok és festékszemcsék jelenlétére. A nyúl mellé helyezett csigák egyúttal természetes tüdőféreg-fertőzöttséget hordoztak, tehát amennyiben a mesterséges környezetben felnevelt és emiatt fertőzésmentes állat csigát fogyasztott volna, nagy valószínűséggel fertőződött volna tüdőférgekkel is. Noha az élő csigákban természetesen lehetetlen lett volna a bennük lévő lárvákat faji szinten identifikálni, a kísérlet előtt néhány példányukból a már korábban leírtak szerint kipreparáltuk a lárvákat, s megbizonyosodtunk róla, hogy azok Protostrongylus-lárvák. Mivel a csigákat olyan helyen gyűjtöttük, ahol az ebbe a genusba tartozó tüdőférgeket hordozó kérődzők (juh, kecske, muflon) nem legeltek, az etetési kísérletre használt csigák talpában látható barna burkú lárvák igen nagy valószínűséggel szintén nyúl eredetű Protostrongylus-ok lehettek. (Barna burkú L3 lárvája csak a Protostrongylus genusba tartozó tüdőférgeknek van.) * Bromatológiai vizsgálat gyomortartalomból Békés megyében 2006 őszén lőtt 153 mezei nyúl gyomortartalmát vízzel egyedenként szuszpendáltuk, és a szuszpenzióban lebegő növényi részeket dekan- táltuk. A Petri-csészébe átöntött, víz alatt vizsgált üledékben sztereomikroszkóppal kerestük a héjmaradványokat. Amennyiben a dekantált gyomortartalom olyan finom szemcséjű anyagot tartalmazott, hogy a szemcsék morfológiáját sztereomikroszkóppal nem lehetett megállapítani, az üledéket a szokványos, áteső-fényes biológiai mikroszkópban vizsgáltuk. Bélsárminták gyűjtése és azonosítása A bélsármintákat a kilőtt mezei nyulak végbeléből nyertük, illetve elhullatott bélsárbogyókat szedtünk össze az állatok élőhelyén műanyag zacskóba vagy szorosan záró fedelű tégelybe. A terepen talált bélsárról - csupán makroszkópos vizsgálat alapján - teljes biztonsággal nehéz megállapítani, hogy az valóban mezei nyáltól származik-e. Ezért kvalitatív petekimutatási (ovoszkópiás) módszer segítségével az adott gazdafajra jellemző paraziták ivartermékeinek detektálásával azonosítottuk azokat a következők szerint. A bélsarat a petéknél és a parazitikus egysejtűknél nagyobb sűrűségű, 1300 g/cm3-es vizes cink-szulfát oldattal kevertük össze, és a keverék teaszűrőn átszűrt szuszpenzióját 1500 rpm fordulatszámon, CWS 4235A asztali centrifugán, Was- sermann-csövekben centrifugáltuk. A detektálandó parazitaképleteket a felülúszó tetejéről vett cseppben, ellapított végű üvegbot segítségével tárgylemezre emeltük le, majd áteső-fényes mikroszkópban vizsgáltuk. Az egysejtű coccidiumok közé tartozó 49
