A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Csobai Erzsébet - Majoros Gábor: A nyulak tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja
Csobai Erzsébet - Majoros Gábor amit így leönthetünk az edényből. Ezt a dekantálásnak nevezett folyamatot néhányszor elvégeztük, így szinte csak csigahéjak maradtak az edény alján. A felforralt uszadék dekantálása után maradt üledéket, szárítást követően, sztereomikroszkóp alatt átválogattuk, és kerestük benne az üres csigahéjakat. Az élő egyedeket és a héjakat identifikáltuk, fajok szerint szétválogattuk, és meghatároztuk az egyes fajok példányszámát. Csapdákkal történő gyűjtés Azokon a helyeken, ahol az egyeléses gyűjtéssel és a talajmintákban is sok élő csigát találtunk, kb. 20 x 30 cm területű hullámpapírkarton-lapokat helyeztünk ki a csigák természetes élőhelyein (1. kép), melyek eső után sokáig magukban tartva a vizet búvóhelyet jelentenek, így azokról a csigák könnyedén összegyűjthetők. A csigák gyűjtőhelyei Csigákat gyűjtöttünk olyan helyeken, ahol a talált hullatékok alapján bizonyosan mezei nyulak fordultak elő - Kiskunfélegyháza: vasútállomás környéke; Békéscsaba: Öntözött-rétek; Budaörs: Csíki-hegyek (2. kép) -, és a fertőzési kísérletek céljára olyan helyen is, ahol nyulak biztosan nem fordultak elő (Budapest: Széchenyi-hegy, Borbála lépcső; Budapest: Egyetemi Botanikus Kert; Budapest: SZIE Állatorvos-tudományi Kar parkja). Ezenfelül a fertőzési kísérletekhez kaszálórétről gyűjtött Xerolenta obvia csigákat kaptunk Kecskemétről, amelyek fertőzésmentességéről azok egy részének leölésével győződtünk meg. A csigák féregfertőzöttségének vizsgálata Az élő csigákat héjuk összezúzásával extermináltuk, majd az állat zsiger- zacskóját és az összes ivarszervet leválasztottuk a köpenyről és a talpról. Nagyobb csigák esetében az izmos részt darabokra vágtuk, illetve a kisebb fajok testét egészben két tárgylemez között szétlapítottuk. A szélesztett szövetek között áteső-fényes mikroszkóppal kerestük a tüdőféreglárvákat. A lárvák életképességét a mozgásukról lehetett felismerni, morfológiai azonosításukat pedig Babos (1959), Kassai (1999) és Zdarska (1960) munkái alapján végeztük. A házinyúl csigafogyasztásának vizsgálata Fél négyzetméteres, deszkázott aljú bokszban tartott házinyúl szénából álló takarmányára 54 kifejlett, 10-15 mm héjnagyságú X. obvia csigát helyeztünk, amelyeknek héját előzőleg egy kereskedelemben kapható, élénk narancsvörös, látható fényben fluoreszkáló jelzőfestékkel festettük be. (E festék maradványait mikroszkóppal a nyúl bélsarából könnyen ki lehetett mutatni.) A csigák két hónapig vol48
