A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Csobai Erzsébet - Majoros Gábor: A nyulak tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja
A nyúlok tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja Vadászaton lőtt mezei nyulak vizsgálatával a természetes fertőzöttség előfordulásának gyakoriságát vizsgáltuk (10), illetve a fertőzött nyúltüdőkből izolált L1 lárvákkal mesterségesen próbáltunk olyan csigákat fertőzni, amelyeket esetleg elfogyaszthat a nyúl (11). Mivel a mezei és az üregi (házi-) nyúl a szakirodalmi adatok alapján azonos tüdőféregfajokkal fertőzhető, és a két faj ugyanazon élettérben ugyanazon csigákkal él együtt, feltételezhető, hogy a két nyúlfaj azonos módon fertőződhet a tüdőférgektől. Ezek miatt - s mivel a mezei nyúl mesterséges körülmények között való tartása nagy nehézségekbe ütközött volna - az etetési és a végleges gazda fertőzésére irányuló kísérleteket házinyúlon, a többi vizsgálatot mezei nyúlból származó anyagon végeztük. Anyagok és módszerek Csigák gyűjtése a természetes élőhelyekről Egyeléses gyűjtés A szabad szemmel könnyen észrevehető nagyságú csigákat a talaj felszínéről és az aljnövényzet leveleinek felszínéről egyelő gyűjtéssel szedegettük, főleg esős vagy borús időben, amikor a csigák aktivitása az átlagosnál nagyobb volt. Talajmintával történő gyűjtés A kistestű fajokat a talaj felszínéről összesöpört avarmintából gyűjtöttük, külön az élő csigapéldányokat és a héjakat. A talajminta száraz állapotban jól szitálható. A nagyobb héjakat, durvább gally- és kődarabokat eltávolítottuk, és a többféle szemcseméretű frakcióra szitált mintát egy edényben, melynek fala elég magas, hogy az úszó és lesüllyedő részek kellő távolságra váljanak el egymástól, vízzel elkevertük. A kőzetdarabok és az élő csigák az edény aljára ülnek, míg a csigahéjak zöme és a növényi részek úsznak a víz felszínén. Az úszó törmelék zömének kimérésé után a maradékot úgy gyűjtöttük össze, hogy a vizet megkeverve, teaszűrőn keresztül átöntöttük, melyből jól kiütögethető a benne összegyűlt törmelék. Ebből a frakcióból, az uszadék leöntése után, még nedves állapotban kiválogattuk az élő csigákat. Ezután az úszó frakciót újból vízzel kevertük össze, majd felforraltuk a mintát, és megvártuk, míg kihűl az edény tartalma, ami után szinte minden képlet az edény alján hevert. A forralással a levegőt eltávolítjuk a növényi sejtekből és a csigahéjakból egyaránt. A levegő helyére gőz, majd lehűlés után víz kerül. Ez azt eredményezi, hogy a csigahéjak átlag fajsúlya megegyezik a mészhéj fajsúlyával, és így jóval súlyosabbak lesznek, mint a levegőt szintén nem tartalmazó, de szerves anyagból álló növényi részek. Ezért a héjak az edény alján helyezkednek el, fölöttük az avartörmelék, majd a vízréteg van. Óvatos kevergetés hatására az avartörmelék a vízben lebeg, 47
