A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Csobai Erzsébet - Majoros Gábor: A nyulak tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja
Csobai Erzsébet - Majoros Gábor denzitás függő jelenség, akkor eszerint a természetben a lárvák kikerülése jóval ritkábban fordulhat elő, mint amilyet a mesterséges fertőzéssel előidézett fertőzöttség- ből nyert lárvákkal végzett kísérlet eredménye mutatott. A kísérletben a spontán kiszabadult 23 lárva közül, melyekkel a házinyulat fertőzték, mindössze 4 bizonyult fertőzőképesnek, mert a kísérleti nyúlban csak 4 aduit tüdőférget találtak. Megjegyzendő, hogy a kísérletben nem vetették alá szélsőséges környezeti hatásoknak a lárvákat. Ugyanakkor a köztigazdából kikerülve a harmadik stádiumú lárvák a természetben elsősorban a kiszáradás szempontjából jóval kisebb toleranciát mutatnak, mint az első stádiumúak, emiatt jóval rövidebb ideig képesek a túlélésre a szabad környezetben, mint amazok. Ezért elképzelhető, hogy a szabad természetben a csigákból kiszabadult lárvák még rosszabb fertőzési arányt mutatnának, mint a kísérletben felhasznált lárvák. A természetben talált csigák alacsony fertőzöttségi intenzitása és a havasi nyulak élőhelyének száraz jellege miatt a kutatók arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a végleges gazda megfertőzésében a P. boughtoni esetében a kiszabadult L3 lárváknak természetes körülmények között valószínűleg kicsi a jelentősége. Mesterséges körülmények között tehát mindkét módon, azaz kiszabadított és csigatestben lévő lárvával is fertőzhetők a végleges gazdák,25 ez tehát nem dönti el a természetes fertőzés módjának kérdését. A fertőződés természetes módjának megismerése végett ezért további vizsgálatok szükségesek. A kutatás célkitűzései Mivel már Babos korábban bebizonyította, hogy a Xerolenta obvia (Menke, 1828) (syn.: Helicella obvia) csigafaj kiváló laboratóriumi köztigazdája a nyúlban élő Protostrongylus-fajoknak,26 három további kérdést vizsgáltunk meg e csigával kapcsolatban. Egyrészt, hogy ez a csiga természetes körülmények között hordozhat-e nyúlból származó Protostrongylus-lárvákat (1), másrészt, hogy a csiga elpusztulása után ezek a lárvák képesek-e kiszabadulni a köztigazda rothadó testéből (2), illetve ezeket a csigákat spontán módon elfogyaszthatja-e egy nyúl (3). Megkíséreltünk csigamaradványokat kimutatni vadászat alkalmával lőtt mezei nyulak gyomortartalmából (4) és a nyulak élőhelyén gyűjtött bélsárhullatékból (5). Csigák gyűjtésével megpróbáltuk behatárolni azokat a csigafajokat, amelyeket a nyúl egy adott természetes élőhelyén esetleg elfogyaszthat (6), és ezekben a fajokban természetes úton beléjük jutott tüdőféreglárvákat kerestünk (7). A fenti célok megvalósulásától, azaz az eredményektől függően a további célunk volt a nyulak élőhelyén előforduló csigák mesterséges fertőzése nyúl tüdőférgekkel (8), és a fertőzött csigákkal a féregfertőzést nyúlra átvinni (9). 25 HANDELAND-GIBBONS-SKORPING 2000; KRALKA-SAMUEL 1984. 26 BABOS 1959. 46
