A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Csobai Erzsébet - Majoros Gábor: A nyulak tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja
A nyúlok tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja ben tartva mindegyik faj esetében sikerült kiszabadult L3 lárvákat találniuk a csigák körül.21 Természetes körülmények között a tőzeges talajból, illetve a vegetációról is sikerült izolálniuk a szabad L3 lárvákat, bár csak olyan csigák mellől, amelyeket laboratóriumban fertőztek tüdőféreglárvákkal, és azután helyezték ki azokat a tundrára. A szerzők szerint a kiszabadult lárvák azért előnyösek a parazita szempontjából, mert akkor is képesek a végleges gazdába jutni, ha a csigák már téli hibernáci- óba vonultak vagy elpusztultak. Szerintük a lárvák kijutása a köztigazdából fontos járványtani tényező lehet a végleges gazda fertőzésében a csigák aktív napi és évszakos periódusától függetlenedve.22 Sajnos a fenti szerzők a csigából kijutott lárvákkal nem fertőzték a pézsmatulkot, hanem csak olyan fertőző anyagot használtak a kísérleteik során, amelyben a laboratóriumi körülmények között kiszabadult, illetve a csigatestben benne lévő lárvák egy keverékben voltak. Még ha tényként fogadjuk is el azt, hogy a protostrongylida lárvák aktívan vagy passzívan kiszabadulhatnak a csigákból, az kérdéses, hogy a kiszabadult L3 lárvák mennyi ideig élnek és maradnak fertőzőképesek a növényzeten, illetve, hogy a sarkvidéki körülményektől eltérő környezetben is megtörténik-e ez a folyamat. A parazitoló- gusok másik csoportja úgy véli, hogy a lárva sohasem hagyja el a csiga testét, a végleges gazdák a csigák testével együtt fogyasztják el a fertőzőképes, vedléseken átesett, harmadik stádiumé lárvát,23 mivel azok szerintük nem tudnak spontán kiszabadulni a csigákból.24 Ez utóbbi szerzők sem figyelték meg azonban a végleges gazdák spontán módon való köztigazda fogyasztását. A Kralka és Sámuel (1984) által végzett kísérlet alkalmával 12 mesterségesen fertőzött, élő Vallonia pulchella csigában számolták meg az L3 lárvákat, majd tíz hét múlva a csigák talpából kiszabadult 23 lárvával, csövön keresztül egyenesen a gyomorba juttatva azokat, egy három hónapos házi nyulat fertőztek. A kísérlet alatt összesen 6 csigából 30 lárva szabadult ki. Hét csiga elpusztult az ötödik hét után, melyek esetében az összes L3 a bomló talpban maradt. A kutatók három lehetséges mechanizmust feltételeznek a lárvák csigatalpból való kiszabadulását illetően: azok vagy aktívan hagyják el a csigaszövetet, esetleg passzívan kerülnek ki abból - például az izomkontrakció következtében -, vagy a csiga aktív immunvédekezése űzi ki azokat. Bár a lárvák elvileg mozoghatnak a csigaszövetben, mégis kérdéses, hogy képesek-e aktívan elhagyni azt. A kutatók szerint a lárvák kijutása a köztigazdából esetleg a fertőzés intenzitásától függ. Elgondolkodtató azonban, hogy a P. boughtoni esetében a természetes úton fertőződött csigákban az átlagos intenzitás kevesebb volt, mint 2, tehát messze elmaradt a laboratóriumi fertőzéssel előidézett fertőzöttség intenzitásától. Ha azonban a lárvák aktív kijutása a csigákból egy 21 KUTZ-HOBERG-POLLEY 2000. 22 KUTZ-HOBERG-NISHI-POLLEY 2002. 23 AZIMOV-UBAIDULLAEV-ZIMIN 1973; SOULSBY 1982. 24 SAUERLÄNDER 1979. 45
