A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Csobai Erzsébet - Majoros Gábor: A nyulak tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja
Csobai Erzsébet - Majoros Gábor nyulak a patkányokhoz hasonlóan törik fel a csigák héját, azt azonban nem említik, hogy ez esetben mi utal arra, hogy a törött héjak mégis a nyulak csigafogyasztásából származnának. A C. nemoralis egy 2-3 cm héjnagyságú csigafaj, ezért azt „véletlenül” nem fogyaszthatja el a nyúl a növényi táplálékkal együtt. Ezért nem tartjuk kizártnak, hogy a törött csigahéjakat madarak vagy rágcsálók hagyták hátra az angliai réteken. A nyulak spontán táplálékfelvétele alkalmával nem figyelték meg lárvahordozó csigák fogyasztását, ezért mind a mai napig kérdéses, hogyan jut a pro- tostrongylida féreglárva a csigából a növényevő gazdába. Még az sem egyértelmű, hogy a köztigazdából kijutva történik a fertőződés, vagy pedig a lárva soha nem hagyja el a köztigazdát, hanem a végleges gazda - jelen esetben a mezei vagy az üregi nyúl - a táplálékkal együtt véletlenül fogyasztja el a tüdőférgek életciklusában köztigazdaként szereplő csigát a parazita lárvával együtt. A havasi nyúl (Lepus americanus) tüdőférge, a Protostrongylus boughtoni számára természetes körülmények között köztigazdának több aprótestű csigafaj is alkalmas (pl. Vertigo gouldi, V. ovata, Columella edentula, Euconulus fulvus). Ezekben a parazita lárvák valószínűleg át is telelnek. Erre a tényre a csigákban az L3 lárvák kora tavaszi megjelenéséből következtettek a kutatók, mivel az korábban már ismert volt, hogy a lárvák fejlődését az alacsony hőmérséklet erősen gátolja. Észak-amerikai viszonyok között, noha az áprilisi hőmérsékletenyhülés miatt előfordulhat a köztigazdák fertőződése a tavasszal hullatott bélsárból kikerülő lárvákkal, a fertőződött csigában a lárva fejlődése semmiképp nem érheti el a harmadik stádiumot május végéig. A havasi nyulak fertőzöttségének felmérése során talált legfiatalabb fertőzött példány mindössze 40 napos volt, vagyis a végleges gazda valószínűleg már élete második hetében fertőződhet a parazitával. A placentán keresztüli fertőződésre a kutatók nem találtak bizonyítékot, ezért úgy vélték, hogy a végleges gazdák a lárvákat tartalmazó apró csigák elfogyasztásával fertőződnek.18 Egyébként nemcsak a nyulak tüdőférgeire nézve, de a protostrongylidák más fajai esetében is igaz, hogy a végleges gazda tényleges fertőződésének módjáról nincs egyetértés a szerzők között,19 mert ezt a folyamatot természetes körülmények között még senkinek sem sikerült közvetlenül megfigyelnie. Egyes kutatók véleménye szerint az infektív L3 elhagyhatja a csiga testét, és a növényzetre tapadva jut be a végleges gazdába.20 A pézsmatulok (Ovibos moschatus) tüdőférgének, az Uming- makstrongylus pallikuukensis-nek a vizsgálata során azt tapasztalták a kutatók, hogy a lárvák olykor kiszabadulnak a köztigazdából. A kísérletben mesterségesen fertőzött meztelen (Deroceras laeve) és házas (Catinella sp.) csigákat - melyek egyben a parazita természetes köztigazdái a pézsmatulok élőhelyén -, továbbá egy laboratóriumban nevelt csigát (Deroceras reticulatum) is használtak, s ezeket Petri-csészék18 KRALKA-SAMUEL 1990. 19 ANDERSON 1992; KASSAI 1999. 20 CABARET 1982. 44
