A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Csobai Erzsébet - Majoros Gábor: A nyulak tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja
A nyulak tüdőférgeinek köztigazdái és a végleges gazda fertőződésének módja képes közvetíteni a fertőzést a nyulakra. Eddig azonban senki sem figyelte meg a nyulak fertőződésének természetes módját, s csak néhány, kísérleti úton fertőzött csigafajról bizonyították be, hogy alkalmas köztigazdája lehet a nyulak tüdőférgeinek.15 Az első stádiumú tüdőféreglárvák köztigazda csigába jutásának módjait vizsgálva Samson és Holmes (1985) kísérletében például egy kistestű csigafaj, a Val- lonia pulchella egyedeit Protostrongylus stilesi lárvákkal mesterségesen fertőzték, s ez a csiga a lárvák jó fejlődése alapján kiváló köztigazdának bizonyult a férgek számára. A szerzők a lárváknak a csiga testén belüli elhelyezkedéséből következtettek azok bejutásának aktív vagy passzív voltára: a bélcső körül talált lárvákról feltételezték, hogy azokat a csiga a száján keresztül vette fel, míg a talpizomzatba fúródott lárvákról feltételezték, hogy azok aktív mozgásukkal furakodtak be a talpba. A csigák tehát több módon is fertőződhetnek lárvával, és ez részben magyarázza, hogy miért oly sok csigafaj képes protostrongylida lárvát hordozni a testében. Azonban, még ha a féreglárvák mindenféle csigát fertőzni képesek is, az nem jelenti egyúttal azt, hogy a természetes körülmények között minden csigafaj alkalmas lenne a végleges gazdák fertőződéséhez szükséges lárvákat létrehozni. Mivel a nyúl szándékosan biztosan nem fogyaszt élő, nagytestű csigákat, a nagytestű csigákban fejlődő lárvák elvileg csak úgy juthatnának a nyulakba, hogy a csiga pusztulása után kiszabadulnak onnan, ezt a jelenséget azonban még soha nem sikerült közvetlenül megfigyelni.16 Másrészt a kistestű csigákat a nyulak esetleg véletlenszerűen elfogyaszthatják, és a lárvák ily módon jutnak a szervezetükbe. Ezt a fertőzési módot sem sikerült eddig bebizonyítani senkinek. A nyulak csigafogyasztásáról mindössze egy adatot találtunk a szakirodalomban, mely szerint Nagy-Britannia egyes területein a nyulak fontos predátorai egy bizonyos csigafajnak, a Cepea nemoralis-mk, mert e csiga üres héjait olykor feltörve találják a mezőn.17 A tanulmány szerint a házinyúl is elfogadja táplálék gyanánt a csigákat, és ezt a megfigyelt tényt hozzák fel annak bizonyságául, hogy a csigák feltört héjait a mezei nyulak hagyták hátra a réteken. Érdekes azonban, hogy állítólag ugyanezt a csigát más angliai területeken élő nyulak nem fogyasztják, mert vannak olyan területek, ahol feltört héjakat nem találnak, noha nyulak élnek ott. A tanulmányban említett C. nemoralis polimorf héjú csiga, melynek sárga, barna, rózsaszín és bamacsíkos egyedei is vannak. A nyulak élőhelyén talált törött héjak között nem egyformán voltak gyakoriak az egyes színváltozatok, ezért a nyulak bizonyos preferenciáját feltételezték egyes színváltozatok iránt. Mivel a nyulak színvakok, feltételezték, hogy a vizuális szelekcióban a héjak világos vagy sötét tónusa játszik szerepet. Sajnos a kutatók semmilyen meggyőző bizonyítékot nem említenek a mezei nyulak csiga-predációjának alátámasztására, mivel azt egyszer sem tudták megfigyelni. A kérdést tekintve abból a megállapításból indulnak ki, miszerint a 15 BABOS 1959; KRALKA-SAMUEL 1984. 16 ROSE 1957. 17 CAIN-M. A.-PHIL 1953. 43
