A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Brauer-Benke József: A tárogató története
A tárogató története A gyűjteményekben található hangszerek közös jellemzője, hogy bár nem maradt fenn a nádsípjuk, de valószínűleg mind duplanádnyelves ajaksíp. Általános a hét felső és az egy alsó állású ujjnyílás. Az árokszállási hangszernek a Vasárnapi Újság 1859. évi 44. számában található leírása szerint tíz felső és egy alsó nyílása volt. A leírás alapján feltételezhető, hogy a hangtölcsér nyílásait is beleszámolták és így 7 + 1 ujjnyílású tárogatóról van szó. Szintén a 7 +1-től eltérő a Virág-féle tárogatón a nyolc felső és egy alsó állású ujjnyílás, de Gábry György szerint a nyolcadik ujjnyílás kiképzése utólagos fejlemény.102 Az észak-afrikai népi salmejeken a hangtölcséren levő nyílásokat hangolásra használják olyan módon, hogy amikor hosszabb duplanádsípot helyeznek a fúvónyílásba, az apró hangnyílásokat nádpöckökkel eldugaszolják, illetve rövidebb nádsíp alkalmazása esetén ezeket nyitva hagyják. A 19. században Magyarországon a hangtölcséren található hangoló nyílások funkcióját már nem ismerték. A Zenészed Lapok 1864. évi 16. számában az „ősi” tárogató, billentyűzet nélküli megújítását javasoló Hajdú László szerint „nagyobbí- tott tárogatónk tölcsérje hogy a haszontalan lyukgalásai mellőztethessenek a réginél aránylag rövidebb de nyíltabb, teltebb lehet”. A tölcséren elhelyezett hangoló nyílások az alsó hangok intonációját javították. Pap János szerint a 2-3-2-es elrendezésű hangoló nyílások kialakítása az iszlám számmisztikával függhet össze, mert a barokk salmejeken csak két hangoló nyílás volt.103 A Beliczai-féle tárogatón, a rima- szombati töröksípokon és a szekszárdi töröksípon is ugyanez a 2-3-2-es elrendezésű hangoló nyílás kialakítás figyelhető meg. A szekszárdi töröksípon az ujjnyílá- sokhoz képest két oldalt elhelyezkedő két-két hangnyílás fölött, illetve az ujjnyílá- sokkal megegyező oldalon a kialakított három hangnyílás fölött léptékarányosan még egy-egy hangnyílás be van jelölve, de nincs kifúrva. Egyedül a Beliczai-tárogatón maradt meg a körlégzéses játékmódnál használt ajaktámasztó korong, amely megtámasztja a zenész száját, és megakadályozza, hogy a duplanyelves nádsíp túl mélyen, a zenész szájüregébe csússzon. Amint az a 19. századi reflexiókból kiderül, ebben az időben Magyarországon már nem használták az ajaktámasztó korongokat. A Vasárnapi Újság 1859. évi 47. számában mutatják be a Nemzeti Múzeumban őrzött tárogatókat, és a Beliczai-tárogató leírásánál olvasható, hogy „ezen csőre van illesztve egy kis tányér alakú lap (mi legyen a czélja nem tudjuk)...”. A billentyűzet nélküli tárogató modernizálását szorgalmazó Hajdú László a Zenészed Lapok 1864. évi 16. számában írja, hogy „...a rézcsőre alkalmazott tányérocska, mint fölösleges cifraság elmaradhat”. A töröksíp elnevezés alapjául szolgáló duplanádnyelves nyelvsíptípus a zurna, amely több méretben és formában is létezik Törökországban.104 A hengeres és kúpos furat közötti változatok mellett nagyon eltérő formákat képviselnek a hang102 GÁBRY 1967. 254. 103 PAP 1994. 182. 104 PICKEN 1975. 41. kép. 295
