A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)
Brauer-Benke József: A tárogató története
Brauer-Benke József szer végének kialakításában is. A zurnák lehetnek enyhén kúpos kialakításúak és öblös, trombitaszerű tölcsér végződésűek, de közös jellemzőjük, hogy a hangszer végén kialakított hangtölcsér nincs peremgyűrűvel elválasztva a hangszer testétől.105 Tőlünk délre szintén megtalálható a két különböző felépítésű és elnevezésű dupla- nádnyelves nyelvsíp forma: a Dalmáciában használt hat ujjnyílásos, hengeres furatú, peremgyűrűvel elkülönülő, enyhén kúpos tölcsérben végződő sopila és a Macedóniában elterjedt hét ujjnyílásos, kúpos furatú, tölcséres végű zurla (17. kép).106 Görögországban a levantei kereskedelmi hatásoknak köszönhetően két nyelv- síptípus maradt fenn.107 A Görögország középső részein elterjedt karamouza, amely felépítésében a zurnára hasonlít, de az elnevezés a francia cornamuza hangszernévre utal, amely Michael Pratorius leírásában egybillentyűs, szélsapkás, duplanádnyelves salmej típus, illetve egy francia dudatípus (18. kép).108 Görögország makedóniai területein ezzel szemben a zurna elnevezésű duplanádnyelves nyelvsíp az elterjedt. A néprajzi analógiákat figyelembe véve magyar duplanádnyelves tárogató felépítését tekintve a horvát sopilával, a szorb tarakawával és az olasz pifferóval rokonítható (19. kép). Közös jellemzőjük a kúpos belső furat és a kúpos, peremgyűrűvel elválasztott hangtölcsér, amely jegyek a 17. század végi, korai kétbillen- tyűs oboán figyelhetőek meg. Ezzel szemben a peremgyűrűs, hengeres furatú, tölcséres végű töröksíp az észak-afrikai és a közel-keleti zurna hangszertípussal rokonítható, amely az elnevezéséből ítélve az oszmán törökök által került magyar nyelv- területre. A török hangszertípusoktól a peremgyűrű kialakítása különbözteti meg, amelyet eredeti funkcióját elveszítve, csak díszítésként alkalmaznak. Eredeti funkciójában a reneszánsz kor fúvós hangszereinél jelent meg a peremgyűrű, és a toldalékelemek szét- és összenyomásával finomhangolást tudtak végezni a hangszereken. A duplanyelves töröksíp és tárogató az 1800-as évek utolsó évtizedeiben kezd eltűnni a használatból, de az elnevezésében tovább élt, mert például a 20. század első évtizedeiben a Zemplén megyei Szűrnyegen (Sírnik) a helyi cigányprímás „töröksípon” játszott, amely hangszer valójában egy 19. század végi német oboa volt. A töröksíp elnevezés a Bodrogköz északi részén általánosságban jelölte a nyelvsípokat, mint a klarinét vagy a schunda-tárogató.109 Ez lehet a magyarázata Bakó Ferenc 1950-es Mikóházáról írt adatának, amely szerint az „ujheli töröksíposok, igen jó muzsikus paraszt fiúk voltak”.110 A tárogató 1850-es évekbeli virágzása kapcsán Suck (a Zenészeti Lapok 1860. év I. évf.-ának lapjában három szerző háromféleképpen írja a nevét: 68. oldal - Szuck, 116. oldal - Suck, 365. oldal - Szűk) András a Nemzeti Színház obo- istája másoltatta az egyik tárogatót egy Scripski nevű (neve szintén többféle írás105 PICKEN 1975. 504. 106 SlROLA-GAVAZZI 1930. 48, 59. 107 ANONAYAKIS 1965. 108 MIDGLEY 1996. 47. 109 SUDÁR-CSÖRSZ 1996. 98. 1,0 BAKÓ 1951. 296
