A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 34. (Békéscsaba, 2011)

Novák László Ferenc: Adatok az Alföldre, Békésbe, a XVIII. században végbement migrációhoz Kis-HOntból

Adatok az Alföldre, Békésbe, a XVIII. században végbement migrációhoz-■■

kik a házas és házatlan zsellérek. Ezt követően, 1770-ben rendezték az úrbéri állapotokat. Az úrbérrendeletnek megfelelően sorolták be földminőség-klasszifikáció alapján az egyes helységeket I-IV. osztályba, s mérték ki az ennek megfelelő jobbágytelki földbirtokot.10

E vidéken (Gömörben, Honiban is) a jobbágytelek nagysága jóval elmaradt a törvényben meghatározott mértéktől. Ennek oka az, hogy a táji adottságok, természetföldrajzi körülmények nehezebb életlehetőséget biztosítottak, a művelhető földterület szűkös volt a hegyvidéki, dombsági tájon, a szántó és rét aránya kisebb volt a kiterjedt erdőségekhez és művelhetetlen területekhez képest. Az úrbérrendelet szerint I. osztályú helységben egy egész jobbágytelek 2 pozsonyi mérő (1 magyar hold = 1200 o-öl) belső házastelket vagy fundust, 24 hold szántóföldet és 12 hold kaszáló rét területet foglalt magában. Kis-Hontban az I. osztályba sorolt helységben egy egész telek után csupán 18 hold szántót és 6-8 hold kaszálót mértek ki, a II. osztályúban 20 hold szántót, 6-8 hold rétet, a III. osztályúban 22 hold szántót és 8-10 hold kaszálót, a IV. osztályúban 26 hold szántót, 12 hold kaszáló rétet. A jobb minőségű, első osztályú földek a déli, medence jellegű, dombos, lankás vidékeken, széles völgyekben találhatóak (Cserencsény, Fazekas-Zaluzsány, Fölső-Po- korágy, Osgyán, Szussány, Tamásfalu, Zeherje). A vármegye területének nagyobb, völgyes része a második osztályba tartozott (Keczege, Klenóc, Kokova, Rima Le- hota, Alsó-Szkálnok, Szelcze, Tiszolc, Varbócz). A magasabb hegyvidéki, rosz- szabb termőföldű helységek száma viszonylag kevés. Harmadik osztályba sorolták Hacsovát, Pribojt (Kis Rima Zaluzsány), Tót-Hegymeget. Negyedik osztályú csupán Nagy-Szuha falu volt.

A nagy magyar Alföldön kedvezőbb viszonyok uralkodtak. Különösen a békési tájon földbőség mutatkozott, s a kiváló talajminőség (fekete, löszös föld) a mezőgazdálkodás, illetve a földművelés számára biztosított lehetőségeket.

A török hódoltság korában hatalmas pusztulás ment végbe Alföld-szerte, azonban egyes vidékeken biztonságos helyek alakultak ki, a települések folytonossága nem szakadt meg, sőt fejlődésnek indultak. Ezek a nagyobb mezővárosok a török szultán birtokaként kiváltságot is élveztek hászvárosként. A törökök nem tartották megszállva, viszonylag szabadon, önállóan szervezték közösségi életüket, gazdálkodásukat, nagyfokú autonómiára szert téve. Ennek ára volt a súlyos adóteher a törökök számára, ugyanakkor a magyar földesurak, a magyar hatóság, a királyi Felső-Magyarországra menekült vármegye részére is adót kellett fizetniük (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Jászberény, Kiskunhalas, Ráckeve, Mezőtúr). A XVI. század végi tizenötéves háborúban, majd a XVII. század végi török elleni harcokban elpusztult a Duna-Tisza köze településállományának jelentős része, s ez a de- populáció tovább erősítette a nagyobb mezővárosokat, amelyek megszerezték a pusztákat, kialakítva tekintélyes nagyságú külső határterületüket (Kecskemét, Nagy10 Magyar Országos Levéltár (MÓL) Helytartó Tanácsi Levéltár (HTL) anyaga mikrofilmen (C 59. 113-114. c. 1-34. sz.).

235